Aki rendszeresen kezébe fogja az új és újabb szakácskönyveket, talán ugyanazt érzi, amit mi: bizony néha már túl vannak tolva, pörgetve. A magától értetődő egyszerűségnek gyakran nyoma sincs – a cél a különlegesség, az ilyen-olyan mentesség, a divatok szoros követése.
A szerethető letisztultság, ami a klasszikusokat jellemzi, sokszor elveszik – gondoljunk csak Zilahy Ágnes legendás alapművére –, felhígul a részletekben és a modern kor követelte harsányságban. Néha, ha elénk kerül egy-egy klasszikus stílusban fogant receptgyűjtemény, egy kicsit megnyugszunk, lám,
maradt még valami, ami internetes hájp és műhiszti nélkül is működik, nem kell hozzá sztár és tévéműsor sem;
anélkül is hiteles, hogy gasztroblogok egymásra hivatkozó hálózata lenne mögötte.
Marschall Katalin és Brigitte Vitályos munkája ilyen. Klasszikus spirálos füzet, benne remek receptek, szép képek – nincsenek terjengős összekötők, maximálisan szakmai, de mégis érezni benne a gondoskodást, az embert a konyhában. Nem a szerzők életbölcsességeivel és fotójával van megtöltve, hanem
téli álommal, fenyőmagcsókkal, csokikockával, mandulás kócossal, huszárcsókkal és hasonló, remek finomságokkal.
Az adventi sütemények németes vonala ez, talán pont ettől, bennem a monarchiával együtt eltűnt – csupán a fejben élő – régi karácsonyok és azt megelőző stresszmentes adventi készülődések elképzelt hangulata tör elő.
A mogyorós-pisztáciás rudacskák látványától azonnal megkívántam egy bögre forralt bort, amely mellé ropogtatni lehetne – az Arcus által kiadott receptgyűjtemény legtöbb oldala valami hasonlót képes elindítani az olvasóban.
Aki csak egy célszerű útmutatót akar (ahol a gázsütősőkre is gondoltak végre), mellé pontos listáját a hozzávalóknak és világosan leírt folyamatot, az Advent ízei - ünnepi sütemények megvásárlásával jól járhat.
Életstílus-útmutatók nélküli, cool-listák öntömjénező világát nélkülöző könyv ez,
azoknak, aki nem akarnak semmi mást, csak meleg tésztától illatozó konyhát és finom édességeket.