Már ment a vajpuha karajsült, a tökéletes bejgli és sok más, elméletileg nehezen elkészíthető étel, amikor normális krumplisalátát még mindig nem tudtam készíteni. A krumplisaláta-receptek mindent érzésre írnak le, sehol egy precíz útmutató, ami segítene egy bénázó kezdőnek, aki valamiért ezt a témát pont nem érzi. Anyuk, mamák is a legnagyobb hanyagsággal, mintegy mellékesen készítik el, miközben halat rántanak, húst göngyölnek, zserbót rétegeznek.
És mindig tökéletes lesz. Pedig a krumplisaláta nem tűr hanyagságot: túlfő, ha nem figyelünk, nem jön le a héja, ha nem forrón pucolunk, és sós vagy sótlan lesz, beissza vagy kidobja a sót, ha nem gondosan fűszerezünk.
A krumplisaláták az egyszeri háziasszony karácsonyi menüjének legnagyobb segítségei.
Reggel, vagy előző nap is elkészülhet, kivárja a sorát, sőt érés, hűlés közben egyre csak jobb lesz. Így a ház asszonya nyugodtan koncentrálhat a húsokra, az ajándékcsomagolásra vagy a fadíszítésen való veszekedésre - mindre marad idő.
Bonyolult kérdés, létezik-e elrontott krumplisaláta, hiszen ezt a műfajt is mindenki másképp szereti. Van, aki éppen hogy kicsit szétfőzi, hogy a krumplik széléből letört darabok sűrítsék a mártást. Más a precízen különálló, éppen készre főtt karikákat szereti, amiket egyenletesen fed be a szósz. Készülhet viszont úgy is, hogy félig szétfő, félig kemény marad, amit senki nem szeret.
És nem az állag az egyetlen pont, amin elbukhat:
a krumplis ételeknél a só ideális mennyiségét is nehéz eltalálni csakúgy, mint a savanyú ízek harmóniáját.
A receptek is minden háznál máshogy szólnak: itt a hagymás-ecetes, ott a majonézes megy, de olyan is van, ahol a kettő egyesül, és a krumplit hagyma, ecet és majonéz egyszerre kíséri.
Az első és legfontosabb pont tehát a krumpli fajtája. Nem lehet jó krumplisalátát készíteni, csak és kizárólag kiflikrumpliból. Sárga krumpli, sütnivaló krumpli nem lesz jó, szétfő, kemény marad, szeletelhetetlen lesz.
Még ezt is el lehet rontani, de viszonylag nehezen. Meghatározhatatlan, mennyi idő alatt puhul meg, ezért muszáj ott lenni mellette, és ötpercenként megszurkálni. Ha könnyedén szalad bele a villa, jó.
A következő ponton sem megengedett semmiféle hanyagság:
a krumpli héja ugyanis csak forrón húzható le könnyedén.
Miután a forró vizet leöntöttük róla, azonnal neki kell állni a pucolásnak. Két biztonságos módszer létezik: az egyik a hőálló gumikesztyű, a másik pedig, hogy egy villát szúrok a krumpliba, az egyik kezemmel tartom, az ügyesebbikkel pedig egy kés segítségével húzom a héjat.
Ezen a ponton érdemes kitekinteni az angol krumplisalátákra, amikhez jórészt tisztított, de pucolatlan krumplit használnak, mondván, a héj rengeteg ízt tartalmaz, amitől kár lenne megfosztani a salátát, ráadásul az étel textúráját is érdekesebbé teszi.
A szeletelés már rugalmasabb pont, ez éppen várhat: sőt. Minél hidegebb a krumpli, annál jobban szeletelhető. Hogy elegáns, vékony vagy rusztikus, vastag karikákra, esetleg kockákra szelünk, az már ízlés dolga.
Az ellenvélemény szerint viszont fontosabb az íz, mint a küllem, az öntetet pedig sokkal jobban magába szívja a meleg krumpli, mint a hideg.
Ez az a saláta, amit Ausztriában a Wiener Schnitzel mellé adnak, egy furcsa átmenet a főzelék és a saláta között. Bő szaftja van, és általában langyosan tálalják. Sokfelé kerül alá pirított császárszalonna is, de akkor már alig-alig nevezhető köretnek.
Alapanyagok:
A krumplit héjastul hideg vízben felteszem főni, éppen puhára főzöm. Leöntöm róla a levet, és még forrón lehúzom a héját. Ha kihűlt, felszeletelem. A hagymát is vékony szeletekre vágom, a mustárból, olajból, ecetből, sóból, borsból öntetet keverek. Egy nagy serpenyőben felforralom a húslevest, beleteszem a krumplit, összeforgatom, hozzáadom a többi alapanyagot, néhány perc alatt összeforralom az egészet, majd hagyom langyosra hűlni, mert úgy a legjobb.
A majonézes krumplihoz házi majonéz kell, amit nem túl nehéz elkészíteni, viszont milliószor jobb a boltinál.
Itt olvasható egy pontos útmutató majonéz készítéséhez, de aki nem akar olvasgatni, annak íme egy tömör recept:
Alapanyagok:
A tojás sárgáját a mustárral, habverővel, kézzel vagy robotgéppel keverni kezdem, majd cseppenként, nagyon lassan hozzáadom az olajat. Mikor elkezd sűrűsödni, és az olaj felét felvette a tojás, gyorsabban adagolom. A végén citromlével, sóval ízesítem.
Alapanyagok:
A krumplit héjastul megfőzöm, még forrón meghámozom, majd hagyom kihűlni. Felszeletelem, majd a többi alapanyagból kevert öntettel meglocsolom. Fogyasztás előtt néhány órán át lefedve a hűtőben pihentetem.
Létezik krumplisaláta az ecetesen vagy majonézesen túl is: például ez a mézes-mustáros. Édes és savanyú, így remekül passzol a karácsonyi menühöz, bármi is legyen éppen a főétel.
Alapanyagok:
A krumplit héjastul megfőzöm, forrón pucolom, hűvösen szeletelem, épp, mint az előző esetekben. A mézből, mustárból és a többi alapanyagból öntetet keverek, és a krumplira locsolom. Összeforgatom, és néhány órát állni hagyom, mielőtt tálalnám -
higgyék el, érdemes kis plusz figyelmet ráfordítani,
meghálálja, még emlékezetesebbé teszi az ünnepet.