Egy nappal a február 18-i magyar Bocuse d’Or után az Országos Közétkeztetői Szakácsverseny (OKÉS) csapatai vették át a helyet. Az eszközök ugyanazok, mint tegnap, a cél is hasonló, csak a befogadó közeg tágabb: a menzások naponta 1,5-2 millió embert etetnek Magyarországon.
Az előselejtezők után 12 csapat jutott be a budapesti döntőbe. Hatan délelőtt, hatan délután versenyeznek,
feladatuk egy háromfogásos menü elkészítése, amely alapanyagainak értékhatára 420 forint.
Hol van ez a Bocuse szakácsverseny csillagokba karcoló összetevőitől, a szarvasgombától vagy a kaviártól? Ez a mindennapokról szól, a mindennapi embereknek. Nekünk.
„Jaj, csak sikerüljön, Istenem!” – teszi össze egy másodpercre két kezét a szakácsnő. Tekintete az égre néz, a reflektorok fénye visszatükröződik szemében. A henger alakú formát óvatosan emeli le a rakott csuszáról – az első szétesik. Arcuk megfagy, de nem állnak meg: a második sikerül, és megy tovább minden, teríteni kell, idő van, várnak a pincérek, hogy vihessék a kóstoló zsűri elé.
Sipos Marianna, a PQS kelet-magyarországi versenyzője elmondta, hogy az új forma ugyan okozott gondot a réteges túrós csuszába ágyazott harcsapaprikás elkészítésében, de megoldották: „a szakácsnak tudnia kell rögtönözni, reagálni egy helyzetre”.
„Meg kell próbálnunk a legtöbbet nyújtani, igaz, nehéz előre kitalálni, vajon mit enne a zsűri, mi az a menü és ízkombináció, ami betalál. Úgy gondolom, az egyszerű ételeinket, mindennapi kedvenceinket is el lehet úgy készíteni, hogy egy ilyen versenyre alkalmasak legyenek.”
Ne higgyük, hogy a menzai munka és a csúcsgasztronómia között fényévnyi a távolság. Van kommunikáció a tömegkonyha és a luxus között. Wolf András, a New York Kávéház és a Salon étterem séfje is példa erre: „Nem most vagyok itt először zsűriként, és örömmel látom, hogy komoly javulás ment végbe – sokan megfogadták tanácsainkat, ez látható, és ízben is érezhető. Néhányan ugyan még mindig túlgondolják a feladatot, túlságosan kilépnek komfortzónájukból, ami a végeredmény rovására mehet – a kevesebb néha több, ez itt is érvényes.
Az, hogy az adagok alapanyagai tényleg ne kerüljenek többe 420 forintnál, szigorúan ellenőrizve lett, ezt betartják.”
Zoltai Anna, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Vendéglátás- és Étkezés Felügyeleti osztályának vezetője az Origónak elmondta: „A Nébih 2013-ban szállt be a verseny szervezésébe. Úgy gondoltuk, hogy ez példaértékű és a jövőbe mutató kezdeményezés – az eredeti ötletgazda Némedi József, az Étrend, a Konyhafőnökök Egyesületének elnöke volt.”
„A verseny célja ugyanaz volt, mint a miénk: hiszem, hogy érdemes azon dolgozni, hogy modern megközelítéssel, hazai alapanyagokból finom ételek készüljenek. Az OKÉS-sal mintát adnánk, hisz akár kétmillió magyart is érinthet a közétkeztetés minőségi javulása.”
Az osztályvezető elismerte, hogy jogos a kritika, ami helyenként a menzákat éri.
„Nemcsak előírásokkal kell újítani, hanem a rendszer elemeit is fel kell frissíteni. Az ilyen versenyek ötleteket adnak, és egyben rangot is a közétkeztetési szakácsoknak – nekik az ilyen rendezvények jelentik a szakmai ünnepet.”
A zsűri tagjai és delegáló szervezetük
• Alpári György (Nébih)Konyhazsűri
• Vomberg Frigyes (Bocuse d'Or Akadémia)
• Nagy Balázs (Pécsi Kereskedelmi Idegenforgalmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola)
Élelmiszer-biztonsági konyhai zsűri
• Zoltai Anna
• Horváth Éva
• Nagy Tünde
• Kolbl Nándorné
Könyv formájában is kiadják a recepteket, hogy ezzel is ötleteket kínáljanak, motiválják a szakmát. Zoltai Anna hozzátette:
Fontos észrevenni, hogy ezek a szakácsok is komoly szakemberek – van köztük olyan, aki 17 ezer adagra ügyel naponta.
Ezek között a keretek között nagyon komoly kihívások vannak, aminek bizonysága a versenykiírás is: felnőtt étkezőknek kell főzni olyan menüsort, amelynek nyersanyagértéke 420 forint, de ennek része az előétel, főétel és desszert is. Három óra van mindezekre. Idén a tradicionális magyar ételek megújítása volt a fő téma, tavaly viszont az ünnepvárás, míg 2013-ben meg az őszváró fogások. Rendkívül fontos – mindnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy több ezer adagban is lefőzhetőek legyenek.”
A szakácsok hazai alapanyagokból dolgoznak, a kulcsszó a frissesség és az élelmiszer-biztonsági szabályok betartása, amire a munkát közelről figyelve a konyhazsűri figyel. „A tálalás nyilván nem lesz ilyen látványos közétkeztetési keretek között, de az ízeknek és a recepteknek ott is működniük kell.”
Zoltai Anna felhívta egy érdekességre a figyelmünket: „A versenyen lefőzött menüsorból egy-egy adagot elvisz a Nébih, hogy analitikai laboratóriumában kielemezze: megismerjük a beltartalmi értékeket. Ez nem befolyásolja az eredményt, de bekerül majd a könyvbe, ami ugye a verseny utóéletét jelenti.
Higgye el, érdemes figyelni ezekre a receptekre, nagyon jó szakácsok is dolgoznak a közétkeztetésben.
Divat ugyan szidni őket, és néha van is rá okunk, de akkor is van az ügynek egy másik, nagyon pozitív oldala.”
A Nébih szakembere elmondta, hogy közelíteni kell a vendéglátást és a közétkeztetést. „A csapatok felkészülését is profik támogatták mentorként, köztük olyanok, mint Bíró Lajos vagy Varjú Vili, de az ügy mellé állt a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség is. Fel kell húzni, magasabbra kell emelni a közétkeztetési kínálatot.”
Nincs nagy kapkodás: a fiatal vendéglátós tanulók menetrendszerűen érkeznek, gyönyörű, elegáns mozdulatokkal viszik a zsűri elé a tányérokat. Felsorakoznak, előrehajolnak – egyszerre teszik le az összes tányért.
A szakácsok azonnal nekiállnak, hogy rendet rakjanak a boxban: néha felnéznek, de csak a séfek hátát látják, folytatják tovább a pakolást. A tribün végébe minden egyes tálalás után összejönnek a nézők; pont eléjük pakolják le a menüket, mindenkitől egyet-egyet, amolyan kiállításként. Emelkednek a mobiltelefonok, villannak a vakuk.
„Amott azt megenném, bár nem laknék jól vele!” - mondja egy harcsabajszú apuka, de kamasz lánya azonnal szúr:
Egy bivallyal se laknál jól, fater.”
Néhányan próbálják elcsípni az illatokat, amelyek sajnos hamar elillannak, ahogy hűlni kezd a kitálalt étel.
A Bocuse d’Or versenyről felkészítőként, szakértőként is ismert Vomberg Frigyes a konyhai zsűri feladatát látja el. Jön, megy, benéz a dolgozókra: „Látni, hogy ezek a berendezések még szokatlanok, nem mindenkinek sikerül minden úgy, mint kéne. Persze ezek minimális hibák. Benézünk ide a boxba, minden rendben levőnek tűnik, igaz? Tisztaság van, precíz munka. Nekem látnom kell az apróságokat is.” Vomberg a tűzhelyre bök: „Túl nagy hőfokon fő az a leves, így minden íz kimegy belőle.”
Itt nincsenek óriási szurkolótáborok, nem olyan, mint a február 18-án ugyanitt lebonyolított Bocuse. Persze csend sincs, mindenkinek van pár embere a tribünön, igaz, nem kurjantanak, legfeljebb kiabálnak kicsit – mindenki megérdemli, komoly munka folyt a három óra alatt.
„Mi ez az alibizés?” – néz be a kordon mellett egy vadászkalapos férfi, kezében prospektusok kötege. Választ nem kap, de talán nem is érdekli, fordul ki, megy tovább, mert a FeHoVa szakkiállítás igazából nem erről szól. Az Országos Közétkeztetői Szakácsverseny békésen, nyugodtan ment le. Az egyszeri szemlélőnek úgy tűnhet, érdektelen, pedig nem: hétfőn talán ők is egy menzán étkeznek, esetleg pont a sodexós párosnál, Huminilowicz Milánnál és Bíró Zoltánnál, akik megnyerték a versenyt.
Az OKÉS 2016 végeredményei:
Holtversenyben a második helyek: