A pogácsa rettentően fontos dolog.
Pogácsa kell az állófogadásokra és a bulikba, a zsúrokra és a büfékbe, de a hétköznapoknak is elengedhetetlen szereplője.
Ha Budapesten bárki metróra vagy villamosra száll, csupa álmos tekintetű, papírzacskót zörgető, morzsát söprögető arc ül vele szemben, és, igen, nagy részük pogácsát majszol.
A kenyér és a kifli után tehát ez az aprósütemény a legalapvetőbb pékáru számunkra, igény lenne rá, hogy jó minőségűekhez jussunk hozzá reggel, délután vagy éppen esti falatnak. Megnéztük, milyen pogácsákat árulnak a Budapest legfontosabb közlekedési csomópontjain található pékláncok.
Szándékosan nem a kicsi, kézművesboltokba mentünk,
ezeket ne is itt keressék – arra voltunk kíváncsiak, hogy mit adnak a nagyok.
A tömegeket a praktikum vezérli: ott veszik meg a reggelijüket, ahol épp az útjukba esik – ezért néztük a láncokat. Néhány cég azért maradt ki a tesztből, mert nem árul pogácsát, vagy olyan nagy méretű volt, ami már kilógott a kategóriájából.
Legyen az éppen omlós vagy leveles, sajtos vagy krumplis, mindenképpen vajjal, tejtermékkel, tojással és liszttel kell, hogy készüljön.
A jó pogácsa – mondjuk a kenyérrel ellentétben, ahol inkább az idő és az odafigyelés számít – alapanyagigényes sütemény.
Esszenciális eleme a vaj, e nélkül nem lesz íze, vagy rosszabb esetben élvezhetetlen.
Három kedvenc pogácsánk receptjét és a legfontosabb technológiai trükköket, amik segítségével tökéletes pogácsákat készíthet otthon, itt írtuk le. Ha otthon készítünk pogácsát,
durván 500 forintból ki lehet hozni egy kilónyit, a tíz dekánkénti ár tehát 50 forint.
A pékláncok ennek négy-hatszorosát is elkérik egy adag sütiért.
Ez a pogácsa éppen olyan méretű, amilyet magunk is sütnénk. A magassága is rendben van, a dőlésszöge is szimpatikus, emberi kéz nyomát sejteti.
A sajt ropog a tetején, és már a papírzacskó feltárásának pillanatában érezzük, hogy itt bizony végre vajjal van dolgunk. Az ízen ez sokat javít, csak jaj, ne lenne annyira rettenetesen sós.
Mar, fáj, vizet kell rá vedelni!
– hangzott el. Kár érte, mert máskülönben egész rendesen összerakott termék lenne.
A Jókenyér pogácsáját kisméretű háromszög formára igazították, nem is pogácsa a neve, hanem korcsolya. Leveles tésztából készül, és valóban érezni benne némi vajat is, de a tésztának még sincs igazán önálló karaktere.
Ami az élményen sokat javít, az a ropogós állag és a sok, ízes sajt, ez magas szintre emeli az aprósütemény értékét. Nagy dicséret jár a pékségnek, amiért
az összetevők között csak liszt, tejszín, vaj és reszelt sajt szerepel, de ez az árán is meglátszik.
Az aluljárók királyánál sor áll, az előttem álló srác elárulta, hogy minden reggel itt szerzi be a reggelijét. Sőt, azt is tudjuk, hogy sokan kilósan vásárolják, félkész állapotban, és maguk sütik ki. A Fornetti pogácsái aprók, kemények.
Száraz és morzsálódik, az első harapás után sincs igazán íze,
– szólt az őszinte vélemény. Csak a kilégzésnél jön elő valami elsőre nehezen beazonosítható aroma. Mi lehet ez? Nem margarin vagy növényi olaj, nem is sajt.
Megvan!
Hűtőszekrény! Ezeknek a pogiknak fagyasztóízük van.
– a Fornetti pogácsái félkészen, fagyasztva kerülnek a pékségekbe, de ez sajnos úgy, ahogy van, tönkre is teszi az ízüket. A pontos összetevőket sajnos nem tüntetik fel sehol, annyi viszont biztos, hogy ők is margarint használnak. Hozzá kell tennünk, hogy házi tapasztalataink szerint a jól elkészített és frissen lefagyasztott, majd néhány hónapon belül elfogyasztott pogácsa tud nagyon is jó lenni, tehát önmagában nem az eljárás lehet a ludas.
Az első üzletben már reggel 9-re elfogyott a pogácsa, tehát igen népszerű termékről van szó. A másodikban is csak néhány szem volt már. Talán azért viszik, mert a Lipótié
ugyanolyan, mint amit a sulibüfében ettünk 25 évvel ezelőtt? Nem feltétlenül hiányzott!
Magas, nagyon puha, kelt, de nem leveles állagú.
Tisztességes zsírtartalmú, még a szalvétán is nyomot hagy: ez ígéretes. Sajnos azonban nagyon erős margariníze és -illata van, bár ezt igyekszik elnyomni a sok-sok só. A sajt a tetején dísznek szép, de nem zavar bele az ízvilágba, jött a megállapítás, pedig csak ez menthetné meg a helyzetet. Ez egy fogyasztható pogácsa, de a házi jelleget nem közelíti meg.
Óriási népszerűségnek örvendenek, van, aki reggel 6-kor itt indítja a napot, és állítja, hogy nem venné soha máshol a kiflit a gyereknek. Itt apró szemű pogácsát nem árultak, egy közepes, 40 grammos darabot vettünk.
Az egész műfajjal kapcsolatban az az érzése támad az embernek, hogy hátul, a műhelyben egyetlen fajta tésztát gyúrnak csak be, és ebből készítenek mindent. Ez a péksütemény például inkább kifli- vagy kalácsjellegű, de a kerek formát leszámítva semmilyen szempontból nem hasonlít pogácsára.
Megtévesztő a nagy méret, belül ugyanis nem található más, mint levegő. Íze, színe nincs, még rágni sem kell.
Búzalisztből, margarinból, tojásporból és tejporból készült, stabilizátor is van benne.
A Fornetti után ennek a cégnek az áruiba ütközünk legtöbbször, ha Budapesten közlekedünk. Ennek a pogácsának jó magas a zsírtartalma, de mivel ez a zsír margarin, olyan élmény, mint amikor oviban a kenyér lukacsos területein megült a rossz ízű növényi zsír, majd felkenődött a szájpadlásunkra, és mindent betöltött. Ezt leszámítva formára, méretre, állagra, sőt, a só mennyiségére nézve is
teljesen elfogadható pékáru lenne, de mindent elront a margarin íze.
A Prímai Pék pogijának összetevői egy orosz regény hosszával versengenek. Van itt minden, aminek nem kéne benne lennie, az emulgeálószerektől kezdve a színezékeken át az aromákon keresztül a szójalecitinig. A valóban apró, falatnyi pogácsák leveles szerkezetűek, de az illatuk sem biztató.
Az állaguk száraz, fűrészporos, rettentően morzsálódó, ráadásul kellemetlen növényiolaj-ízük van. Ez az aroma uralja a pogácsát, ami még marad, az némi só.
Nem gondoltam, hogy ezen a ponton sírni fogok egy kis margarinért, de ennél még az is jobb lenne.
– sopánkodott kóstolónk. Többen köhögőrohamot kaptak, amikor megpróbálták lenyelni a terméket.
A budapesti pékláncok pogácsáinak elsődleges hibája a margarin használata: néhány évtizeddel ezelőtt még úgy gondoltuk, ez a zsiradék egészségesebb a vajnál, ma viszont már tudjuk, hogy csak olcsóbb. A másik baj az elképesztően túlzásba vitt sózás: szinte mindegyik kóstolt pogácsa szétmarta a nyelvünket.
A teszt legrosszabb élménye egyértelműen a Príma Pék pogácsája volt, ami meglepetés, mert a kenyereik az elfogadható kategóriába esnek.
A Jókenyér pogácsájából újra ennénk, és nagy lehetőséget láttunk a Kemence Pék sajtosában is,
csak a pék venne kicsit vissza a szerelmes hóbortokból – kevesebb sóval szinte tökéleteset hozhatna létre.
Nézze meg összefoglalónkat, mielőtt vásárolni menne!