Versennyel tisztelegtek a a mangalica megmentésének 25 éves évfordulója előtt. A Magyar Konyha április 15-én, péntek délután tartotta az I. Magyar Sonkafalat nevű négyes összecsapást: Palágyi Eszter (Costes), Jahni László (Kistücsök), Ruprecht László (SVÉT) és Bíró Lajos készített három-három fogást húsz hónapos, érlelt mangalicasonkából.
A mangalicát tulajdonképpen az 1990-es években rántották vissza a lassú a kihalásból: az iparosodás után, és amikor
a sovány húsok jöttek divatba,
majd egy sertéspestis után annyira megfogyatkozott a magyar mangalicaállomány, hogy a rendszerváltás után alig 200 jószág szaladgált csak Magyarországon.
A kilencvenes években Juan Vincente Olmos Llorente, a Jamenos Segovia Sa Serrano sonkagyár vezetője, a sonkagyáros család sarja zsírsertéseket keresett, így bukkant a mangalicára és Tóth Péterre, aki azóta a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületének elnöke. Az ő együttműködésüknek köszönhető, hogy fennmaradt a mangalica, és az Olmos család azóta is Magyarországról importálja a mangalicalábakat.
Hollandiában, Spanyolországban, az Egyesült Államokban, sőt, még Japánban is rajonganak a mangalicáért, tulajdonképpen két dolog miatt: egyrészt
a göndör-szőrös malacokat végtelenül cukik, a japánok pedig fontosnak tartják, hogyan néz ki, amit esznek.
Például a hús márványozottsága, ami egyszerűen kedves a szemüknek - és ezzel csak egyetérteni tudunk. A másik, hogy a tiszta, egyszerű ízeket szeretik, amire a mangalica tökéletesen alkalmas a zsírossága miatt.
A rendezvényen ott volt Juan Vincente Olmos Llorente, édesapja, a Monte Nevado korábbi vezetője, Miguel Olmos Romero, a japán konzulátus tagjai és az ország legjobb mangalicatenyésztői.
Javier Pérez Andrés spanyol újságíró, aki többek közt élelmiszeripari termékek exportjával foglalkozik, az Origónak elmondta:
ezelőtt csak két dolgot ismertünk Magyarországról: Puskás Ferencet és Kubala Lászlót.”
Mikor először hallott a Monte Nevado mangalicatörténetéről, szóhoz sem jutott, de most már a mangalica is bekerült a nevek mellé. Állítása szerint olyan örökség ez, amit nekünk magyaroknak ápolnunk kell.
Nem csak a mangalica-tudásunkat frissíthettük fel – ennél sokkal izgalmasabb volt, ahogy a magyar séfek tapasokat készítettek a húsz hónapig érlelt finomságból. A fogásokat Gerendai Károly (a Costes és a Costes Downtown Michelin-csillagos éttermek tulajdonosa), Csapody Balázs (a Kistücsök tulajdonosa és üzletvezetője), Pintér Katalin (a Gerbaud, Onyx és Émile tulajdonosa) és Ignacio Garcia Perez spanyol séf értékelték.
Pintér Katalin, a zsűri nevében úgy fogalmazott, egy győztes van, utána mindenki második.
A győztes Palágyi Eszter lett,
aki egy méretes sonkát vihetett el, de különdíjat kapott Ruprecht László séf is.
A verseny, a beszélgetések és a sonkafalatok (mondjuk ki: katonák) mellett viszont a legfontosabb tény a végén hangzott el a mangalicáról:
ha nem ennénk, már rég kihalt volna.
Ha többet szeretne tudni a mangalicáról: