A fogyasztók nagy része csak a végleges, téli formájában ismeri ezt a magyar konyha számára is alapvető növényt. A fokhagymát általában ősszel ültetik el, a fagyok előtt, majd a következő évben, késő nyáron takarítják be. De március és május között, olvadás után a fokhagymának van egy korai szezonja. A fiatal növényeknek ilyenkor még nem fejlődött ki a jellegzetes gumója, sokkal jobban hasonlítanak egy póréhagymára vagy egy méretes újhagymára. A felső rész zöld, alul fehér némi rózsaszínnel és bíborral keverve.
Tavaszi fokhagymát nagy valószínűséggel hiába keresünk az áruházak polcain, de biztosan akad néhány gazdagabb választékot tartó zöldséges, akinél megtaláljuk. Jellemzően a piacon jöhet létre a nagy találkozás, különös tekintettel az őstermelőkre, akik saját kertjük termését árulják.
A tavaszi fokhagyma íze a téli változattal szemben sokkal zöldebb, lágyabb, édesebb, szinte már kicsit diós. Ennek köszönhetően a felhasználása is sokoldalú, mivel kevésbé meghatározó ízével nem uralja az ételeket olyan mértékben, mint felnőtt testvére. Egyrészt számos receptben nyugodtan lecserélhetjük a mogyoróhagymát vagy újhagymát, másrészt kevesebb következménnyel fogyaszthatjuk nyersen is. Ráadásul az egész növény ehető, tetőtől-talpig.
Egy szál tavaszi fokhagyma körülbelül egy gerezd télinek felel meg és még a megtisztításával is jóval kevesebbet kell szórakoznunk, hiszen csak lehántjuk a külső héjat és már szeletelhetjük is.
Jó barátja lehet a csodálatos spárgának, a szintén hamarosan érkező szabadföldi spenótnak. Érdemes kipróbálni avokádóval és ha hozzájutunk articsókához (most már egyre több helyen kapható friss is), illenek majd egymáshoz.