Az utóbbi hetek legnagyobb felhajtása Budapesten a frissen nyílt Jamie’s Italian Budapest körül van, rengetegen próbálnak asztalt foglalni és nagyot enni Jamie Oliver brit sztárszakács étteremláncának hazai kirendeltségében.
Nem mindenki engedheti meg magának, hogy Jamie-nél lakjon jól,
ezért fogtam a menüt, elképzeltem, mit rendelnék magamnak, ha elmehetnék oda ebédelni, és megfőztem ugyanazokat az ételeket itthon. Mindez azért lehetséges, mert nagyon egyszerű fogások szerepelnek a menüben.
Olasz alapételek ezek, amelyek Jamie Oliver jellegzetes, angolos változtatásain mentek keresztül, illetve angol–amerikai klasszikusok, amiket Jamie olasz ízekkel képzelt el. A penne arrabbiatán például ropogós morzsa van a leírás szerint, a carbonarán póréhagyma és citrom, és akkor még nem beszéltünk az olasz burgerről és nachosról, amelyek biztosan száz százalékig az angol sztárszakács kreálmányai. Főleg olyan ételeket próbáltam most ki, amelyekben klasszikusokat formált át egy kis csavarral.
A bruschetta lényegében egy fokhagymával bedörzsölt pirítós, amit olívaolajjal és mindenféle más feltéttel kínálnak, leggyakrabban paradicsommal és bazsalikommal. Jamie-ék étlapján többféle verzió is szerepel, van marinált zöldséges, borsós-pestós, és így tovább,
most direkt azt próbáltam ki, ami majdnem olyan, mint a klasszikus,
de mégsem. A paradicsom nem nyersen, hanem sütve kerül a pirítósra, és krémes ricotta van alatta.
Alapanyagok:
A paradicsomokat félbevágom, és egy sütőpapírral bélelt tepsire teszem, a vágott felükkel felfelé. A tetejükre olívaolajat csepegtetek, sózom, borsozom.
200 fokon körülbelül 20 perc alatt sülnek meg. Vastag kenyérszeleteket vágok, mindkét oldalukon megpirítom őket, és bedörzsölöm egész fokhagymagerezdekkel. A pirítósokat megkenem a ricottával, és erre halmozom a paradicsomot. A sült paradicsomnak édes, koncentrált, tömény íze lesz a sütéstől, amit lágyít a ricotta, nagyon jó.
A carbonara akkor a legjobb, ha nincs bonyolítva: pancetta, tojás, parmezán, bors, só, és kész, más nem kell hozzá. Jamie carbonarájában viszont van az angol konyha által – amúgy helyesen – igen nagyra tartott póréhagyma és friss citrom is. A póré egy kis édeset, a citrom egy kis savanyút ad hozzá az egyszerű alapételhez, egyik sem jön rosszul.
Alapanyagok:
A tésztát sós, forró vízben éppen keményre főzöm.
Míg fő, a szalonnát felkockázom, a póréhagymát megmosom,
és vékonyan felszeletelem. Egy mély serpenyőben kiolvasztom a szalonna zsírját, majd kissé megpirítom.
Hozzákeverem a póréhagymát, megsózom és puhára párolom. Egy külön kistányérban habosra keverem a tojásokat a reszelt sajttal, sózom, borsozom. A kifőtt tésztát leszűröm, és a szalonnás-hagymás keverékbe forgatom, majd a tojást is ráöntöm. Az egészet nagyon alaposan összekeverem, ráfacsarom a citrom levét, és azonnal tálalom.
Főételnek biztosan ezt a superfood salátát próbálnám ki, nem egészségtudatos megfontolásból, inkább mert nagyon szeretem az izgalmas zöldséges ételeket, gazdag salátákat, ilyeneket pedig még nem sokfelé kapni itthon. Azért is fontos különösen, hogy
egészséges ételek is kerültek az étlapra,
mert a szakács az utóbbi időben sokat foglalkozik az egészséges étkezés reklámozásával, különösen a gyerekétkeztetés terén, ez pedig talán az egyik legszimpatikusabb programja a sok közül. Gabona, magok, csírák, fűszerek, sült és friss zöldség.
A neten fellelhető egy, az étlap leírásához nagyon hasonló típusú salátarecept Jamie-től, a zöldség nem cékla, hanem édesburgonya, a tejtermék nem túró, hanem feta, máskülönben nagyon hasonlítanak egymásra. Legyünk játékosak: nem tragédia, ha a sült zöldséget valami másra cserélem, és mivel a brokkoli nagyon szezonon kívül van, inkább padlizsánt és cukkinit használtam helyette, a balzsamecetet pedig citromlére cseréltem. Még így is iszonyú sok alapanyag kerül egy tányérra, annyira sok, szinte már visszakövethetetlen, mintha mindenféle állagot és ízt egyszerre akarnának egy ételbe tenni.
Alapanyagok:
A quinoát sós, forró, lobogó vízben körülbelül tíz perc alatt puhára főzöm. A cukkinit és a padlizsánt ujjnyi vastag szeletekre vágom. Közben egy serpenyőt füstölésig hevítek, kevés olajat öntök bele, és egy rétegben beleteszem a zöldségeket.
Lejjebb veszem a lángot, és megpirítom a zöldségkarikákat,
majd mindet megfordítom, hogy a másik oldalon is megsüljenek. Amikor készen vannak, római köménnyel, fahéjjal és sóval ízesítem őket, majd tálba teszem. Hozzákeverem a leszűrt quinoát, a tetejére szórom a gránátalmamagokat, a magokat, és a fetát is rámorzsolom. Legvégül kevés harissát nyomok rá, avokádószeletekkel rakom ki, és megcsepegtetem a citromlével.
A desszertek terén nem nagyon kockáztatnak, a megszokott népszerű amerikai–olasz kínálatot adják. Tiramisut, brownie-t, sajttortát, valamint egy narancsos polentatortát is. Biztos, hogy az utóbbit választanám, mert ez az egyetlen, amit nem kapni minden étteremben.
A narancsnak nincs már nagyon szezonja, ezért inkább eperrel és citrommal készítettem, narancsvirágvíz pedig nem mindenkinek van otthon, ezt a szezonját élő bodzával helyettesítettem.
Alapanyagok:
A puha vajat kikeverem a cukorral, majd hozzáadom a tojásokat is. Belekeverem a darált mandulát, a kukoricadarát, a sütőport, sót és a citrom lereszelt héját is. A tészta felét egy alaposan kivajazott és kilisztezett vagy sütőpapírral kibélelt formába öntöm, kirakom friss eperrel, majd ráöntöm a maradék tésztát is, és 160 fokosra előmelegített sütőben körülbelül 40-50 perc alatt megsütöm. A formában hagyom kihűlni.
A sziruphoz összeforralom a cukrot a citromlével, és a bodzavirágokra öntöm. Hagyom állni egy-két óráig, majd leszűröm. A tortába egy hosszú hurkapálcikával lyukakat fúrok, és meglocsolom a sziruppal.