Oka van e jelzőnek: a vidékre a Rhône és Saône folyók találkozása a jellemző, ami a halételek gazdagságát garantálja. A ponty, csuka, compó, süllő és a fenékjáró küllő a helyi konyha alapját adja, amelyet remekül kiegészít a forez-i vöröshagyma, és a régió remek burgonyája. A lyoni éttermek rajongói jól ismerik a kárdit és a krónt is – mindkét szezonális zöldség alkalmas szárnyasokhoz és borjúételekhez.
Az, hogy a várostól alig egy órányira található Bresse, a legendás csirkék hazája, sokat elmond az étlapokról – az eredetvédett, remek ízű baromfi olyan legendás lyoni receptekben is megjelenik, mint a gombás, boros Célestine-csirke, vagy éppen az ecetes verziók, hirtelen, sóban sülve.
A bor amúgy is kulcsfontosságú – bár a focirajongók hagyományoson sörrel készülnek a meccsekre, de kár lenne elhallgatni a Rhône-vidéki borokat.
Aki nem az egyforma tömegsörökre vágyik a helyszínen, kérjen valami helyit, mondjuk garnay-t
– nem fogja megbánni!
Az éttermekre jellemző fogások között ott a vörösborok halak is, vagy éppen a kékre főzöttek – ezek lényege, hogy a testüket borító nyálkával óvatosan bánnak, mert a hőkezelés hatására ez adja meg a kívánt színt.
A lyoni régió vadpástétomai világhírűek, de ne feledkezzünk meg az olyan csemegékről sem, mint göngyölt fejhúsok vagy
a rántott pacal – ez minden rendes kisvendéglőben ott van.
Ha megéheznek a meccsig, hajrá – talán még egy lassan sült, „hétórás” lyoni báránycombba is belefutnak!
Naná, hogy a sajtokat nem hagyhatjuk, ezek nélkül nem lenne ugyanaz Franciaország. A környék specialitása a Cervelle de Canut amely aludttejből készül. A tehéntej alapú Montbrison, a kecskés cabrion szintén ígéretes – izgalmas kalandot adhatnak a cserépedényben kínált, törkölyön érlelt változatok is.
Ha pedig jóllaktak, irány a meccs,
minden szurkolóra szükségünk lesz!