Cukor, aromák, színezékek? Hát igen, pont ezek azok, ami miatt néhányan
lelkiismeret-furdalást éreznek, ha egy maréknyi színes, édes macika a gyomorban landol.
A múlt héten, a 2016-os Külgazdasági és Külügyminisztériumi Borválogatás bemutatója mellett teljesen véletlenül futottunk bele a németes név ellenére teljesen magyar Obstermann’s standjába. Mivel gumicukrot kínáltak, muszáj volt megállni.
A csengeri cég stratégiája remek, végre üzemi szinten is ráálltak a gasztrobubusok kedvenc otthoni taktikájára, vagyis gyümölcslét használnak, nem cukros, ízesített szirupot. Mivel a hazai alma olcsó és jó, a levét veszik alapul az édesség gyártásához. Nincs hozzáadott cukor, csak az, ami benne volt a gyümölcsben.
A nagy gyártók zöme cukorral dolgozik, nem használnak gyümölcslevet –
végigbogarászva a kedvelt és elismert márkákat nem leltünk pont ilyet.
(Olyat, amely cukor helyett egyéb édesítőszert adagol, igen – mint például a DeBron -, de ugye sokaknak pont azok mellékíze jelent visszatartó erőt.)
Bizonyos változatoknál állati eredetű zselatin helyett növényi pektint is használnak, így azokat vegák is torkoskodhatják – ilyen terméke ugyan a Haribónak is van, de sajnos ott sem mindegyik.
Az almás alapíz végig megmarad, kísérik a tipikus almás savak is. Picit szokatlan, de pár szem után én pont a természetes hatású savasságot kedveltem meg benne.
Mesterséges színezék és aroma sincs benne, így nem hivalkodó sem a külseje, sem az íze
– nem érezni a gumicukrokra általában jellemző valóságtól való elrugaszkodottságot.
Naná, hogy a gyerekeken is teszteltem – náluk gond nélkül átment, sőt,
pillanatok alatt eltüntették a három zacskót,
amit kivételesen nyugodtan hagytam. Nincs okom apai aggodalomra, ettől nem kell azonnal fogorvoshoz rohanni.