A két arany nagyon nagy dolog

Tegnap hirdették ki a világ legrangosabb pezsgőversenyén részeredményeit. A zsűrizésben idén egy hazai szakértő, Márkus György is részt vett. A vele készült interjúból sok mindet megtudhatunk a pezsgő és a buborékok csodás világáról.

• Nem volt igazán jó és rangos pezsgőverseny
• Hosszú évek barátsága vezette a zsűrizéshez
• Ha valaki náthás, ne zsűrizzen
• Van esélye a magyar pezsgőnek
• Ne együnk almát zsűrizés közben

Tavaly egy ezüstérem jutott a magyaroknak, tavalyelőtt szintén – ez mindenképpen komoly szakmai siker. A Champagne & Sparkling Wine World Championships (Champagne és Pezsgő Világbajnokság - CSWWC) eredményei mennyit nyomnak a latba?

Ez volt a harmadik ilyen világverseny – korábban nem rendeztek champagne-ra és pezsgőre specializált eseményt, hiszen

leginkább a csendes boros versenyeken bírálták ezt az italt is.

Mindenképpen szükség volt egy ilyenre, amit Tom Stevenson ismert fel. Bátran mondhatjuk, hogy ő a világ legelismertebb pezsgőszakértője – senki sem tud annyit a témáról, mint ő. Több mind harminc könyv szerzője, rengeteg díjat kapott munkáiért.

Harmadik alkalommal rendezték meg a nemzetközi Champagne és Pezsgő Világbajnokságot (CSWWC), amelyen ezüstérmet szerzett a Törley Fortuna, és két aranyérmet a Kreinbacher Birtok somlói furmint pezsgői, a Prestige Brut és a Brut Classic 2011 Magnum.

A teljes hírt ide kattintva olvashatja el.

Felismerte, hogy ugyan számos verseny van, de nem eléggé koncentrálnak a lényegre: neki köszönhető az utóbbi évek legnagyobb presztízsű, a szakma által is elfogadott díja.

Hogyan került kapcsolatba vele és a CSWWC-vel?

14 éve ismerjük egymást, tulajdonképpen az ő útmutatásaival és szakmai segítségével indultam el a csendes borok felől a pezsgők irányába. Mindig is érdekelt a téma: egy angol újságíró adta meg az email címét, hogy elküldhessem neki pár kérdésemet – a levélváltások során épült ki lassan a barátságunk.

Szakértők az asztalnál. Balról az első Márkus György Forrás: CSWWC

Már a kezdetektől engem hívott Stevenson tartalék zsűrinek maga és Essi Avellan, valamint Dr Tony Jordan mellé. Akkor még voltak más nevei is talonban, de végül megmaradt a három plusz egy fős felállás. Szükség van az e fajta biztosításra:

ha valakinek akadályoztatása van, és nem tud kóstolni vagy reálisan ítélni, akkor színre lépek.

Az idei alkalommal valóban ez történt, ön élesben pontozott...

A második hétre Dr. Tony Jordan, az ausztrál bíró megbetegedett, szaglását vesztette, nekem kellett beugornom. Ő fontos tagja a zsűrinek – nem európai szemlélettel bírál, más szempontjai vannak. Az több aspektusból megtámogatott eredmény érdekében ez nagyon fontos.

Hogyan zajlik a zsűrizés, mitől más ez a verseny?

A CSWWC lényege, hogy mindannyian minden tételt megkóstolunk. A legtöbb versenyen ez általában nincs így. Panelek vannak, így egy bíró nem találkozik a több száz tétellel, vagyis a teljes mezőnyre nincs rálátása. Itt ez másképp van – nem véletlenül tart két hétig a folyamat. Ráadásul mindent a saját kategóriájában kóstolunk, tehát a világbajnoki címért a regionális bajnokok csak az utolsó napon csapnak össze.

Ha nekem lenne egy saját pezsgőházam, hogy tudnék bekerülni a versenybe?

A kiírás nyilvános, lehet nevezni. Úgy látom, megvan a verseny presztízse, tulajdonképpen mindenki itt van, aki számít. Vannak kevésbé elismert pezsgős rendezvények is – a DWWA-ra például a legjobbak nem mennek el, a legendás champagne-i házak közül talán kettő-három volt ott legutóbb.

A CSWWC-ről pont kettő-három hiányzik csak, igaz, azok egyáltalán nem mennek versenyekre

– örülök, hogy három év alatt ide eljutott Tom Stevenson kezdeményezése.

Az illat fontos tényező a pezsgőknél Fotó: Szántó György – fotoszanto.com

A nevezettek hány százaléka champagne?

A nevezők mintegy harminc százaléka champagne, vagyis francia, a champagne-i régióban készített pezsgő. A végeredményben viszont mindenképpen érezhető a dominanciájuk, ők nyerik a legtöbb érmet és többnyire a best in class címeket is. Tegnap egyébként csupán az érmeket közölték – a kategóriák győztesei és az abszolút bajnok nevét csak szeptember elsején hozzák nyilvánosságra Londonban.

Márkus György zsűrizés közben Forrás:CSWWC

Az utóbbi években egyre jobban jön föl az angol pezsgő, ami itthonról nézve kicsit furcsa. Lehetne esélye a világpiacon velük szemben a magyaroknak?

Nagyon nehéz a hazai piacot összehasonlítani az angollal. Ott az utóbbi években nagyon sokan vállalták fel a pezsgőkészítést, bár úgy gondolom, még nem bontakoztak ki egészen. Ami igazán érdekes, hogy a

talajuk nagyon hasonlít a champagne-ira, majdnem azonos, a klíma viszont teljesen más.

Egyelőre még a szaktudás szintje sem ugyanaz, mint a franciáknál, de ez is kialakul – ötven éve jóformán még szőlőjük sem volt, ám két-három évtized alatt nagyot tudtak előre jönni. A szőlőfajtáik már fixen megvannak.

Idehaza a Törleyn kívül sokáig nem volt dedikált pincészet, amely tudatosan a pezsgős irányba indult volna el. A mi szőlőfajtáink jelentősen eltérnek a francia vonaltól, de az angolok például mennyiséggel is fölénk kerekednek: csak a Nyetimber évi 1-2 millió hagyományos erjesztésű pezsgőt készít, idehaza ennek töredéke születik – a budafoki Törleynél – tudtommal - nagyjából évi 50-100 ezer palack az, ami a tradicionális módszert követi. A maradék óriási tétel ennél jóval olcsóbb, egyszerűbb eljárással születik.

Beszélhetünk már Magyarországon a pezsgőkultúra újjászületéséről?

Van egy kis pezsgőforradalom, ami jót is tett a piacnak, felszínre hozta, ismertebbé tetté a francia mintát követő, hagyományos erjesztéssel készülő italokat. Többen belefogtak, igaz, akadtak olyanok is, akik közben elbátortalanodtak – drága, munkaigényes módszer ez, nem is mindenki adja rá a fejét.

Pezsgőgyártás Budafokon Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Mi lehetne a hazai termékeink sikerének a kulcsa?

A magyar pezsgő más íz- és aromavilága okán lehet különleges. Az átlagostól eltérő szőlőink izgalmasak, sokan furminttal dolgoznak, ami külföldön szinte ismeretlen.

Előnyünk, hogy ár-érték arányban jók vagyunk, és a magyar pezsgők olcsóbbak a külföldi konkurenciánál.

Magyarországon más a klíma, más a talaj, más a művelés – hogy ebből ki mit tud kihozni, az még várat magára. Azt hiszem, nekünk nem adatott meg, hogy pezsgős nemzet legyünk, az éghajlatunk is melegebb, mint az optimális, bár ez nem jelenti azt, hogy ne tudnánk remek tételeket készíteni. Ezt bizonyítja többek között a tegnap nyilvánosságra hozott két aranyérem is, ami egy ilyen rangú versenyen nagyon nagy dolog. A környező országokból senki nem kapott ilyen elismerést, azért ez ugye elmond valamit?

Tudunk ebből hosszú távon profitálni?

Úgy gondolom, ez jó példa a hazaiak felé, hogy kövessék Kreinbacherék példáját, de üzenet a fogyasztóknak is, hogy érdemes a boltok polcairól levenni a hazai, tradicionális eljárással készült, magasabb minőségű pezsgőket.

Azt hiszem, lesznek olyanok, akik azt gondolják, hogy a somlói Kreinbacher azért kaphatott két aranyat, mert volt magyar a zsűriben – megnyugtatnám őket, ez nincs így.

Én aznap, amikor a hazaiak sorra kerültek, nem pontoztam,

igaz, amúgy is ki kellett volna vonnom magam. Az ausztrál kolléga sem pontozott, amikor az új-zélandiak kerültek sorra. Vannak ott elkötelezettségei, tudta, hogy így nem lenne etikus.

A Kreinbacher somlói pincészete Forrás: Kreinbacher

Az én pontjaim csak a második héttől számítottak, amikor a champagne-ok és az angol, valamint új-zélandi pezsgők kerültek sorra. Tegyük hozzá, a kóstolás amúgy is vakon zajlik, a palackokkal nem is találkozunk. Miután lemegy egy 5-15 tételes sor, megbeszéljük a pontozást, konszenzust keresünk. Ha ez nem születik meg, újra kóstolunk, jön egy friss töltés vagy rögtön egy új palack. Ha valami probléma merül föl, akkor is új palackot bontatunk:

nem akarunk kétséget hagyni, nehogy dugósság vagy más probléma döntse el az eredményt.

Vannak valami különleges falat, amit zsűrizés közben fogyasztanak?

Én semmit sem eszem zsűrizés közben, másnak sem ajánlom. Az alma és a sajt egyértelmű tévhit, masszív idiotizmus, otthoni élvezetre megfelelnek, de bíráláshoz alkalmatlanok. Az egyiknek a savai, a másiknak erőteljes ízei viszik el a szájat. Szénsavmentes szobahőmérsékletű vizet iszom – úgy vélem, csak így lehet normálisan, objektíven bírálni.