Mivel mindenhonnan azt hallotta, hogy a jövő a speciális fehérjék fogyasztásáról fog szólni, Catherine Lamb úgy döntött, megnézi, mi vár rá az elkövetkező évtizedekben, és kipróbálta a selyemhernyó-, skorpió-, földigiliszta- és tücsökliszteket.
A beszámoló alapján a selyemhernyólisztnek olyan szaga volt elsőre, mint egy régóta használatlan fióknak, de nem volt kellemetlen.
Megsütve meglehetősen édeskés íze volt, az aszpartámra hasonlított.
A belőle sütött kekszek nagyobbra nőttek, és picit jobban megbarnultak, mint a szokásos. A tesztelők ezt találták a legédesebbnek mind közül.
A skorpióliszt, ami talán a legfurábbnak hangzik, és ami egyébként a legdrágább is mind közül, aránylag jellegtelen sütibe sütve. Illetve minden kóstoló érzett valami kis fura csiklandozást nyelésnél, de nem nevezték zavarónak.
A szürke színű földigilisztaliszt tűnt ránézésre a legkétségesebbnek, a szaga sem volt túlságosan ígéretes. Sajnos, a belőle készült sütemények sem nyerték el senki tetszését, fura, kicsit romlott ízük volt.
A tücsöklisztnek viszont kellemes, diós illata volt, és a sütik, amik tartalmazták, szintén nagyon normálisnak néztek ki.
Az ízük is teljesen átlagosnak bizonyult, senki nem fedezett fel eltérést a szokásos kekszektől.
Szóval, ezek szerint úgy tűnik, hogy a tücsköknek kell leginkább félniük tőlünk a jövőben.