A spenót legnagyobb erénye, hogy hőkezelést alig igényel – minél tovább tesszük ki hőnek, annál felejthetőbb lesz. Pont ezért tökéletesen alkalmas gyors vacsorákhoz. Remekül passzol tésztákhoz, vagy akár szószként halak és szárnyasok mellé.
Mivel egy különösen rossz konyhájú iskolába jártam, ahol egy
szadista, megkeseredett, szája körül szigorú ráncokkal fenyegető napközis pedagógus jutott nekem, túl sokszor kellett megennem azt, amit ők spenótnak hittek.
Amint kiszabadultam abból a hodályból, évekig nem ettem ilyet, eszembe sem jutott, ha megkínáltak, elutasítottam. A véleményem véletlenül változott meg.
Egy motoros túrán záráskor estem be egy kisvendéglőbe, ahol már csak egyetlen fogást kínáltak, spenótos tésztát. Mivel se bolt, se benzinkút nem volt a hegyekben, a túlélési ösztön győzött bennem, megrendeltem.
A konyha csapóajtaja mögül két perccel később isteni illat szállt ki, én meg bizakodni kezdtem. Joggal – az átkozott déliek tudnak valamit, mert
a fokhagymás, spenótos, sajtos tészta olyan isteni volt, hogy azonnal kértem volna még egyet, ha még égett volna a konyhában a villany.
A szakács már azt sem várta meg, hogy megegyem. Ő ment haza, én meg fizetés után sátorhelyet keresni a hegyi faluban.
Mitől ilyen remek a spenót? Egyrészt mert a saját íze markáns, gazdag és friss. Másrészt
toleráns az idegenekkel: a fokhagymát azonnal befogadja, de lelkesen ölelkezik össze a sajtokkal
és fűszerekkel is. A gorgonzolás, spenótos penne is ettől tökéletes gyorskaja – pár perc munka és tányérunkon a csoda.
Főzzük meg a tésztát, ki hogy szereti. Én kicsit keményebben kedvelem, úgy nem kelt kásaérzést akkor sem, ha nyakon öntjük a folyós szósszal. A következő lépés, hogy
aprítsuk késsel vagy bárddal apróra a fokhagymát,
majd dobjuk rá a serpenyőben felhevített vajra. Nem kell túl magas fokozaton kínozni, se a vaj, se a fokhagyma nem arra való.
Amikor egy pici színt kapott, mehet is rá az apróra vágott spenót. Ha fagyasztottat használunk, előtte hagyjuk kiengedni. Arra vigyázzunk, hogy ne emeljük fel a hőt, mert elveszti élénkzöldjét és barnás árnyalatot kap.
A gorgonzola darabkákat törjük, vágjuk bele – pillanatok alatt fellágyulnak és pajkoskodni kezdenek a spenóttal.
A deci zsíros tejszín már csak megáldja a nászt,
egyet keverünk rajta, majd levesszük a tűzről az edényt.
Ennyi. Pár perc alatt is csodát tehetünk, amely hiába húsmentes, gazdag és nem marad utána hiányérzet.
Az is próbálja meg, aki eddig utálta a spenótot, mert olyan, mint a kapudrog – egyszer rászokunk, aztán annyi.
Spenótfüggők, szevasztok.