A Monyó Brewing komlószüretén magunk is ott voltunk. Az Uradalmi Sörmanufaktúra földjén nevelgetett tobozkák begyűjtésébe a sajtót is bevonták – nem állítom, hogy mi voltunk a világ legjobb mezőgazdasági idénymunkásai, de mindenki igyekezett.
Ott ültem az első autóban, meg akartam nézni, hogyan öntik be a zöld komlót a sörlébe - a harvest ale lényege, hogy
nem szárított, préselt pelletet használnak, hanem friss termést, aminek ízei fűszeresebbek, aromái sokkal karakteresebbek.
Nem telt el sok idő, a pihentetett, palackozott sör piacra került. Alkoholtartalma 6,4%, ami korrekt – a 3,3 decis üveg pont elég, ha csak az ízek öröméért alkoholizálunk. A szárazanyag-tartalom 15,6 százalék – nem spóroltak az alapanyaggal, bár ez már fotózás közben is nyilvánvaló volt. A maláta mellett ötféle komló felelős az ízért: Northern Brewer, Magnum, Cascade, Chinook és Centennialt került zölden az üstbe.
Mivel nem kedvelem a túlságosan szétaromázott, mostanában divatos IPA-kat, kifejezetten örültem annak, hogy diszkrétebb, elegánsabb, kevésbé harsány lett a Hop Harvest.
Az illata nem csap arcon, de kellemesen betölti az orrlyukat
– érezhetően zöld, finoman citrusos az összkép. Úgy keserű, hogy nem bántó, nálam ez mindenképpen jó pont.
A színe remek, a habja masszív. A szénsav buborékait aprónak és sűrűn támadónak érezni, ami miatt az egész szájat betöltő bizsergés jelenik meg. A megszokott sörökhöz képest azonban ott a komló természetes íze – ez szezonális csemege,
ha a főzet elfogy, nem lesz belőle több idén.
A Monyo és az Uradalmiak közös, manufakturális körülmények között készült itala nekem bejött, remélem jövőre is készítenek hasonlót.
A Főzdeparktól egy ugrásnyira, a Dreher Sörgyárban is hasonló italon dolgoztak a sörmesterek. Az alap itt nem felsőerjesztésű ale, hanem hagyományos, ismert lager. Alkoholtartalma 4,6 százalék, feltehetőleg szárazanyagtartalma valamivel magasabb az megszokott hazai Kozel-verziónál – tippünk szerint a zöld komló mellé plusz maláta is került.
Kozel Első Komlósnak hívják, ami magyarul – lássuk be – elég furcsán hangzik.
Az illata visszafogott, de benne van a tipikus, žateci cseh komlók világa;
aki viszont náthás, ne is keresse, sajnos túl visszafogott lett. A színe inkább tompa, nincs meg benne a szerethető arany. A habja elsőre jelentős, ám pár pillanat és negyedére esik össze.
Az íze minket nem győzött meg – bátortalan, éppen ezért jellegtelen.
Ha bekötött szemmel itatnánk velünk, meg nem mondanánk, hogy ebbe zölden szórták a komlót.
Halványan megjelenik ugyan valami kígyóuborka, de mézes, citrusos élményeknek nyoma sincs. A multi igyekezetét értékeljük, bár valami kevésbé ipari alapsörrel és némi bátorsággal jobb lenne ez a Kozel.