Anthony Bourdain a legtöbb sztárséfhez hasonlóan nem szokta véka alá rejteni a véleményét. Legutóbb arról mesélt a Bon Appetit magazinnak, mit eszik meg, és mit nem. A kobra szívét például simán, de a repülőgépen felszolgált ételeket nem.
Aki nézi Bourdain műsorait, tisztában van vele, hogy a férfi nem válogatós. A kamerák előtt legalábbis szinte mindent hajlandó megenni, a fent említett kígyóalkatrészen kívül
evett már fókaszemet is, de azért neki is vannak határai.
Egy friss interjúból kiderül, hogy a séf nagy rajongója az egzotikus ízeknek, egyik kedvenc étele a csípős tészta, de odavan a borneói laksáért is. A vietnami levesek is gyakran eszébe jutnak, ahogy a szingapúri csirkés rizs vagy a szecsuáni mapo dofu, sőt Budapesten is jóllakott a Pléhcsárdában. De ha elég ideig van távol New Yorktól, azért a pastramis szendvicset is tudja hiányolni.
Számtalan utazása közben azonban arra mindig ügyel, hogy a repülőgépen felszolgált ételt ne egye meg. Tekintettel a hosszú utakra, ezt nyilván úgy tudja legjobban elkerülni, ha csomagol magának, és Bourdain nem különösebben szégyellős, ha ételről van szó: szerinte csak nyugodtan hergeljük fel utastársainkat egy jó kis illatos grillpecsenyével, ha épp ahhoz van kedvünk.
Állítólag még a csontokat is lerágcsálta.
Mi nem mennénk ilyen messzire, de van néhány tippünk, mit érdemes enni a repülőn.
Bourdain úgy gondolja, senki nem fogja magát a repülős ételtől jobban érezni, és szerinte eleve csak azért eszik meg az emberek, mert unatkoznak. Egy kivételt tesz, a sajtot szabad elfogyasztani, ha lehet külön rendelni, lehetőleg jófajta vörösborral együtt.
Az interjúban akadt még néhány keresetlen szava a kávéról (nem várja meg, amíg valami hosszú hajú hipszter összerakja, a kávé gyorsan kell), az ivásról (nem szabad a szállodában inni, ki kell menni a városba) és a szobaszervizről (tilos) is. Bourdain ezenkívül hangsúlyozta még a piacok jelentőségét, és ebben ismét csak egyetérteni tudunk vele. Kevés érdekesebb és hitelesebb dolog van egy idegen városban, mint a piac.
Az utcai étkezéssel kapcsolatban az amerikai séf is a régi szabályt követi: oda menj, ahol hosszú a sor, és helyiek várnak. Az is kiderült, hogy Bourdain többször érzett már vágyat a csempészésre, spanyol sonkát, francia sajtot is szívesen vitt volna haza.
Azért kíváncsiak lennénk, vajon az egyébként oly szókimondó Bourdain hogy nyilatkozna, ha valamelyik luxus-légitársaság felkérné, hogy tervezzen nekik ehető menüt.