Bár én, ahogyan sok más, sütni-főzni szerető háziasszony, kényszeres vonzalmat érzek a sütemények körüli szöszmötölés, gyúrás, nyújtogatás, formázgatás, szaggatgatás iránt, elég gyakran előfordul, hogy nincs idő ilyen műveletekre, mert egy órán belül kell valami sütemény.
Elfelejtett szülinapok, vasárnap délutáni édességvágy vagy szimpla, de annál érthetőbb lustaság esetén jöhetnek a kevert tésztájú sütemények, azok, amikhez
csak fakanál és egy, maximum két tál kell,
ám semmiféle konyhai alapismeretet nem igényelnek.
A legtöbb hazai recept csak sütőport ír elő a kevert tészták állagának könnyítéséhez, a külföldi oldalak viszont sütőport és szódabikarbónát is kevernek bele.
Miért van ez? Miből állnak a fehér porok? Még egy kémia kettessel is megértheti.
A szódabikarbóna savas környezetben, hő hatására szén-dioxidot termel. Ezektől a légbuborékoktól lesz levegős a tészta. A savas környezethez viszont kell, hogy a süteményben legyen citromlé, ecet, esetleg méz vagy író. A sütőpor abban különbözik a sima szódabikarbónától, hogy megfelelő arányban keverik egy olyan savhordozóval, amely biztosítja a folyamat lefolyását anélkül, hogy adnunk kellene a tésztához valamilyen savas alapanyagot. A sütőpor tehát helyettesíthető szódabikarbónával, ha megfelelő számára a közeg, viszont figyelni kell, hogy kevesebb, körülbelül a fele is elég belőle, mint a sütőporból.
Érdemes vigyázni, hogy ne tegyünk túl sokat a tésztába ezekből a lazító anyagokból, mert a sütemény púpos lesz, vagy repedt. A receptek nem véletlenül figyelmeztetnek rá, hogy a lisztbe keverjük őket, ez a lépés is fontos ahhoz, hogy egyenletesen fejthessék ki a hatásukat.
Mivel a sütőpor savakat tartalmaz, ha túl sokat használunk belőle, az módosíthatja a sütemény ízét, ezért gyakori, hogy a receptek a két adalék keverékét javasolják, így a levegős állag biztosítva lesz anélkül, hogy ez a végeredményre rányomná sütőporízű bélyegét.
Banánkenyér, citromkenyér, kókuszkenyér – nincs igazán közük a kenyérhez, hiszen voltaképpen sütemények. Egy dolog miatt hívják őket így, mert kenyérformában sülnek.
Ha a nyelvi keveredésen túllépünk,
ezek az édességek rendkívül egyszerűek, öt perc munkával összerakhatóak
és nagyon jól illenek kávé, tea mellé uzsonnára, tízóraira vagy reggelire. Ha a mákot lisztre cserélem, csak simán citromos lesz, ha pedig darált mandulára, citromos-mandulás. Akár a citromot is kihagyhatom, a mákot pedig cserélhetem keserű kakaóporra, akkor csokoládés lesz a kenyér.
Alapanyagok:
A száraz alapanyagokat, azaz a lisztet, mákot, sót, szódabikarbónát, sütőport elkeverem. Egy másik tálban megolvasztom a vajat, hozzákeverem a citromlevet, cukrot, a tojásokat és végül a joghurt és a tej keverékét. A nedves alapanyagokat a szárazakhoz keverem, de nem sokat szöszmötölök vele, elég épp annyira, hogy ne maradjanak benne száraz foltok. Egy formát kibélelek sütőpapírral, beleöntöm a masszát. 180 fokosra előmelegített sütőbe teszem, és kb. 40 percig sütöm. Közben a citrom levét egy kis lábosban összekeverem a cukorral, és kis lángon kevergetve addig melegítem, míg a cukor fel nem olvad.
Egy fogpiszkálót vagy tűt beleszúrok, és ha tisztán jön ki, kész. Kiveszem a sütőből. A forró süteménybe egy hosszú hurkapálcikával vagy tűvel több helyen lyukat fúrok. A szirupot egyenletesen a kenyérre öntöm, így hagyom kihűlni - így közben magába szívja a citromos ízt. Én a tetejét megszórtam egész mákszemekkel, ez persze opcionális.
Egy klasszikus pite olyasmi, ami alap minden konyhában, főleg nyáron, mikor egymást követik a friss gyümölcsök, de télen is nagyon gyakran megkívánja az ember. Ha viszont éppen nincs kedvem se arra várni, míg lehűl, se a tészta nyújtogatásával húzni az időt, ezt a szórós, morzsálós pitét készítem el.
További előnye, hogy valamivel egészségesebb a sima változatnál, mivel
kevés liszt van benne, sok zabpehely és cukor helyett méz.
Persze ugyanez elkészíthető több liszttel, vagy akinek a kókusz-mandula sok, lehet csak az egyiket használni. A lényeg, hogy az összes szárazanyag-tartalom ugyanannyi legyen. Lehet egyszerűen lekvárral tölteni, vagy fagyasztott gyümölccsel sütni, ami épp akad.
Alapanyagok:
A száraz alapanyagokat – a liszteket, mandulát, kókuszreszeléket és zabpelyhet elkeverem. A vajat felkockázom és elmorzsolom a lisztes keverékkel és a sóval. Hozzákeverem a mézet. A tésztát szétosztom egyharmad-kétharmad arányban.
A nagyobb adagot egy szögletes tepsi aljába szórom, majd belenyomkodom. Ráöntöm a lekvárt vagy rászórom a gyümölcsöt.
A maradék tésztát egyszerűen a tetejére morzsolom úgy, hogy viszonylag egyenletesen legyen elosztva.
160 fokos, előmelegített sütőben kb. 20-30 perc alatt sütöm meg.
Ez egy cookie-alaprecept, szerencsétlen fordításban sütike. A cookie ugyanis nem keksz, csak úgy néz ki, ám nem is sütemény, valahol a kettő közé lehetne belőni az állagát: kívül roppan, de belül nagyon puha. A lényeg, hogy nem szabad túlsütni.
Akkor kell kivenni a sütőből, mikor még lágy – hűlés közben fog megszilárdulni. A recept jól variálható, most például olajjal készítettem, de a vaj is megfelelő hozzá.
Minimális mennyiségű cukrot tettem bele, mivel a csokoládé maga is édes,
de aki úgy érzi, ez kevés lesz neki, emeljen bátran a mennyiségen. Lehet variálni fűszerekkel, reszelt narancshéjjal, csokoládédarabokkal, aszalt gyümölccsel vagy durvára tört magvakkal. A képen látható verzió most sópelyhekkel készült, akik szeretik a sós-édes kontrasztot, próbálják ki.
Alapanyagok:
A száraz alapanyagokat, azaz a lisztet, a kakaóport, a sütőport és a sót összekeverem. A csokoládét kis darabokra tördelem, és mikróban vagy gőz fölött a vajjal vagy olajjal együtt felolvasztom. Ne legyen forró, csak olvadjon fel.
Belekeverem a tojásokat és a cukrot. A száraz alapanyagokat éppen csak összeforgatom a nedvesekkel, majd kb. fél órára a hűtőbe teszem. Evőkanálnyi gombócokat adagolok egy sütőpapíros tepsire, a gombócokat lelapítom. 180 fokosra előmelegített sütőben kb. 10 percig sütöm a kekszeket.
Mostanában ciki lett muffint készíteni, pedig ez a legjobb dolog, amivel elkezdhetjük tanulni a sütést, szó szerint egy gyerek is össze tudja rakni, és ha odafigyelünk, hogy ne süljön túl, nagyon jó süteményt lehet belőle kihozni.
Alapanyagok:
A tojást felverem a cukorral, belekeverem az olvasztott vajat és a tejfölt, simára keverem. A kókuszreszeléket, a lisztet, a sütőport és a sót is összekeverem. A két keveréket éppen csak összeforgatom. A tésztát egy 12 darabos muffinforma rekeszeiben osztom szét egyenletesen, majd mindegyikbe nyomok egy-két szem málnát. 180 fokos sütőben 15-20 perc alatt sülnek meg.
A citromkenyér, a lusta pite, a muffin és a csokis cookie is annyiféleképpen variálható, hogy
évekig nem fogja észrevenni senki, hogy ugyanazt a receptet csavargatják erre meg arra.
Érdemes bátornak lenni az alapanyagokkal, csak az arányokra kell jól odafigyelni.