Szeszélyes ez a tavasz, sokszor mintha ide-oda ugrálnánk a négy évszak között; egyáltalán nem egyszerű most szabadtéri programot tervezni. Mivel már nagyon vágytunk egy teljes napra a szabadban, úgy döntöttünk, hogy ha végre elkapunk egy kevésbé zord napot, nem gondolkodunk rajta sokat, felpakoljuk a családot, és irány a Pilis! Előtte harapunk valamit, és persze csomagolok az útra egy kis rágcsálnivalót is, legyen mihez nyúlni két étkezés között – a jó levegőn hamar megéhezik az ember. Igaz, hogy mi nem szerencsét próbálni mentünk – mint a szegény ember Benedek Elek történetében –, de én is pogácsában gondolkodtam, még ha nem is hamuba sültben.
Vásárlással már nem akartam húzni az időt, így körülnéztem a hűtőben, majd némi tanakodás után fetasajtos, zöldhagymás változat mellett döntöttem. Amíg a család összeszedi magát – és minden mást is, amire még szükségünk volt a kiránduláshoz – gyúrtam, kelesztettem és sütöttem.
Hozzávalók:
Azzal indítottam, hogy szedtem egy a csokor zöldhagymát az „erkélyfarmomról", ahol már hetek óta csodálatosan zöldelltek a különböző kis cserepes növényeim. Tettem bele néhány szál zsenge fokhagymát is, de ugyanígy használható hozzá metélőhagyma vagy akár medvehagyma is.
Megmostam, összevágtam és összekevertem a többi hozzávalóval. Egyetlen kivétel volt ez alól csupán: a tojásfehérje, amit most csak kenésre használtam, a tésztába csak a sárgáját kevertem bele.
Ezt a tésztát gyúrhatjuk a kezünkkel vagy dagasztóval, ha pedig keményebb a fetasajtunk, belereszelhetjük. Nekem erre ezúttal nem volt szükségem, e nélkül is nagyszerűen elkeveredett.
Az élesztőt sem kell előre felfuttatni, tökéletesen megkel a tészta úgy is, ha csak belemorzsoljuk a tésztába. Amikor elkészültem a gyúrással, langyos helyre tettem a kifejezetten lágy tésztát, és a duplájára kelesztettem. Mire megkelt, szépen összeállt, és már nem is volt vele olyan nehéz dolgozni, mint amilyennek először tűnt. Ez a gluténmentes tészták egyik sajátossága: mindig lágyabbra kell hagynunk, mint a búzás verziót, így lesz tökéletes a végeredmény.
Kelesztést követően rizsliszttel szórt gyúródeszkán kinyújtottam körülbelül 2 centiméter vastagságúra, de akár vastagabb vagy vékonyabb is lehetett volna; ízlés kérdése, hogy ki milyen magas pogácsát szeretne készíteni.
Szaggatás után sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam őket, majd hagytam még kelni szűk negyedórát. Mielőtt 180 fokos sütőbe tettem volna a pogácsákat, megkentem villával kissé felvert tojásfehérjével, majd szórtam rá egy kevés reszelt sajtot is. Körülbelül fél óra alatt sültek meg szép pirosra, és már mehettek is a piknikkosárba.
Hogy melyiknek volt csábítóbb illata, a frissen nyíló tavaszi virágoknak vagy az illatos pogácsának? Ezt tényleg nehéz lenne megmondani, de az egészen biztos, hogy a kettő roppant jól működött együtt a pilisi fák között.