Süssünk gyorsan, amíg alszik a gyerek

Nem a világ legszebb étele, cserébe finom

Két gyerek az oviban, egy a nyakamban, otthon. Másfél éves, bárányhimlős, bújós – nem is olyan egyszerű egy jó ebédet összehozni, ha valaki a vállgödörbe fúrt fejjel szeretné átvészelni a napot.

Munka? Majd ha Rozi alszik: addig a fő program a nevetgélés, az építőjáték vagy éppen a csendes szeretet. A pár értelmes mondatnak meg az ennivalónak jó esetben másfél óra jut, de

akinek van gyereke, tudja, nem lehet optimistán számolni a felnőttidőt

– minél gyorsabban, minél hatékonyabban kell dolgozni, amikor végre két szabad keze van az embernek.

Nem kell felvágni, egyben megy a hús mellé Forrás: Zirig Árpád

Csak olyan étel jöhet szóba, ami mellett nem kell ott állni, mert ha egy picit is bonyolultabb a fogás, biztos, hogy csík szemekkel kurjongatni kezd a párnák között:

hé, fater, én már fönn vagyok!

Hogy biztosra menjünk, olyan fogást válasszunk, amit hamar összerakhatunk, egyszerre készül a sütőben, hogy akkor se kelljen félbehagyni, ha valaki ismét a karunkban talál nyugalomra.

A gyömbér passzol a magyar konyhához Forrás: Zirig Árpád

Azért, mert egy húsétel könnyű, nem kell unalmasnak lennie. Éppen ezért kicsit visszanyúltam M. Tótfalusi K. Miklós 1698-as szakácskönyvének hangulatához, és fő fűszernek a gyömbért választottam –

ma már meglepő egy magyaros ételben,

pedig a paprika 19. századi durva térhódítása előtt ez volt az egyik legnépszerűbb hazai ízesítő.

A tarja ideális, pont annyi zsír van benne, amennyi kell Forrás: Zirig Árpád

Hozzávalók

• 500 g sertéstarja
• 200 g nyers kolbász
• 2 ek reszelt gyömbér
• 1 póréhagyma
• 1/3 édeskömény
• 1 fej fokhagyma
• angol mustár
• só
• bors
• 1 deci félbarna sör
• 2 ek olaj

Karikázzuk fel a nyers kolbászt Forrás: Zirig Árpád

Készítsünk pácot: kis edényben keverjünk össze szójaszószt, de a só hozzáadásakor számoljunk annak sótartalmával. Törjünk bele borsot, reszeljünk bele gyömbért, majd kínáljuk meg egy kanál sötétsárga angol típusú mustárral – ez pikánsabb, mint a dijoni, ízesebb, jobban passzol a húsokhoz.

A hazai sápadt mustárokkal nem lehet párhuzamba állítani;

egyre több helyen árulják, érdemes otthon tartani, hisz sűrű, és intenzitása miatt sokkal kiadósabb a megszokott tubusosoknál.

Pórét vágunk karikára Forrás: Zirig Árpád

A pác állagát egy evőkanál olajjal beállítjuk, majd a tarja mindkét oldalát átkenjük. Az sütőedény alját egy

kanál olajjal szintén kifényesítjük, majd beletesszük a húst.

Egy fej fokhagymát gerezdekre szedünk, megtisztítunk, és szeletek közé teszünk.

Elég egy deci, a maradékot megisszuk Forrás: Zirig Árpád

A felkarikázott, nyers, sütnivaló kolbászt szintén odapakoljuk, majd a felszelt póréhagymát is a helyére tesszük.

Az édesköménytől viszont ne féljünk:

igaz, hogy nyersen erős ánizsos aromája van, de sütés közben ebből pont annyit veszt, hogy össze tudjon simulni a hússal és a gyömbérrel.

Tökéletesen összesül Forrás: Zirig Árpád

Végső lépésként öntsünk az edénybe egy deci félbarna vagy barna sört – a maradék négyet pedig

gyorsan kezdjük el inni, amíg békés szuszogás hallatszik a gyerekszobából.

Az edényt letakarjuk, majd 180 fokra előmelegített sütőbe helyezzük 80 percre.

Nem a világ legszebb étele, cserébe finom Forrás: Zirig Árpád

Ez után vegyük le a fedőt vagy az alufóliát, és kapcsoljunk át 200 fokra, légkeverésre – már csak 10 perc kell a tarjának, és kész. Tény, hogy

nem ez a világ legdekoratívabban tálalható étele, de azért megvan a maga szépsége.

Az illata isteni, az íze szintén – most már ébredhet Rozi, nem marad éhes ő sem.