A Szent György-hegyet borai mellett, bazaltorgonái miatt érdemes felkeresni. Ott mindenki azonnal megérti, mi az a vulkáni működés, a hőingadozás, az aprózódás és a mállás. A természet olyan illusztrációt alkotott nekünk a témában, amelyre csak egy neves filmstúdió tehetséges díszlettervezői lennének képesek.
A helyenként 30 méter magas, 1-2 méter átmérőjű orgonasípok – népies nevükön kűzsákok – letaglózó látványt nyújtanak.
A természeti jelenségre a magyarázat egyszerű: a bazalt kihűléskor összehúzódik, a szilárduló anyagon pedig törésvonalak jelennek meg, elsősorban a felületre merőlegesen. A repedéseket a napi hőingadozás, a fagy és a szél tovább tágítja, így idővel különös formák alakulnak ki, például óriási orgonasípok. A napjainkban is zajló eróziónak köszönhetően apró kavicsokkal teli a turistaút, nem árt az óvatosság annak, aki arra jár. A bazaltorgonák mellett számos más látnivaló is akad. Felkapaszkodhatunk a hegy tetejére, hogy felülről is megszemléljük a borvidéket, s számba vehetjük a tanúhegyeket: a Csobáncot, a Gulácsot, a Tóti-hegyet, és természetesen a már említett Badacsonyt. Ahogy fura alakjukkal kiemelkednek a tapolcai medencéből, elképzelhetővé válik az a kor, amikor még vad erők formálták, alakították a tájat.
A bazaltorgonáktól másik irányba, lefelé indulva is tartogat a hegy még meglepetéseket. A Kaán Károly kulcsosház közelében például egy igazi jégverem található, ahol a nyári kánikula közepén is tisztán látszik a lehelet. A jeges hasadékot Sárkány-barlangnak nevezték el, ám ez egy kissé megtévesztő, hiszen valójában csupán egy üregről van szó, melynek bejáratát ráadásul mára befedték a bazaltoszlopok törmeléktömbjei. Az üreg így természetesen nem látogatható, ám a különleges érzésért mégis érdemes elzarándokolni oda.
A közelében néhány méter alatt több tíz celsius fokot csökken a hőmérséklet, egy szempillantás alatt a nyárból a télbe jut az ember.
Az állandóan fagypont körüli hőmérséklet az üregben zajló levegőáramlásoknak köszönhető. A kialakult hézagokban télen a hó és a jég felhalmozódik, meg is marad sokáig, a téli lehűlt levegőt pedig a nyári meleg sem tudja kiszorítani.
A különleges geológiai képződmények után érdemes felkeresni néhány pincészetet a Szent György-hegyen, mert további kincsekre bukkanhatunk. A helyi borokat már Hamvas Béla is méltatta, így írt róluk:
A Badacsonyi olyan, mint a világhírű művész, a Szentgyörgyhegyi olyan, mint az a művész, aki világéletében szobájából is alig mozdult ki, és mégis nagyobb művet teremtett, mint akit ünnepeltek."
Hogy a megállapítás ma is megállja-e a helyét, könnyedén le lehet tesztelni, csak végig kell kóstolni egy-két helyi tételt. Hegymagas településről a legegyszerűbb megközelíteni a borászatokat. Ott van például Szászi Endre Pincészete, melyet az is könnyen megtalál, aki még életében nem járt ott, az éttermének köszönhetően ugyanis állandóan autók sorakoznak előtte. A birtokon nagy hangsúlyt kap a gasztronómia, igyekeznek a lehető legtöbb alapanyagot a környékről beszerezni; a kecskesajtot a közelben készítik, a bárányhús pedig a szomszédból érkezik. Teraszán üldögélve könnyedén hihetnénk azt is, hogy Olaszországban vagyunk, csak éppen nem a toszkán dombokat, hanem a Badacsonyi borvidéket, a Balatont, és a szigligeti várat látjuk.
Szászi Endre borait a borkedvelők zöme nagyon jól ismeri. A pincészetnél ökológiai gazdálkodást folytatnak, kézzel szüretelnek és spontán erjesztéssel készült borokat kínálnak. Egy különlegességet mindenképp ki kell emelni a szortimentből, mégpedig a 2013-as száraz Zeuszt. A fajtát még a múlt század közepén nemesítették az ezerjó és a bouvier keresztezésével. Legfontosabb tulajdonsága, hogy nagyon jó cukorgyűjtő, így igen korán, már október elején elérheti a 21-23-as cukorfokot. Nem véletlen, hogy általában édes borként találkozhatunk vele a Badacsonyi borvidéken.
Mintha csak egy száraz szamorodni lenne a poharunkban; aranysárga színe és mézes illata édességet ígér, ám a korty már teljesen más: száraz, testes, komplex.
Az aszalt gyümölcsök mellett megjelennek a sós-ásványos ízjegyek, a határozott savak lendületet adnak neki, a 14%-os alkohol pedig melegséget. A korty után ízét még hosszan érezni a szájban, sokáig lehet beszélni is róla.
A pincészettől csupán egy kőhajításnyira található a Bencze Családi Birtok, ahol további ritkaságokba futhatunk bele, például régi magyar szőlőfajtából készült pezsgőbe. Bencze Istvánt, az informatikusból lett borászt épp Szászi Endre segítette át az első nehézségeken. Ma már több mint 20 hektáron gazdálkodik, sőt két éve biodinamikusan műveli szőlőit. A Szeremley Hubától vásárolt területtel együtt régi magyar fajták is kerültek hozzá, mint például a kék és a piros bakator; ő ezekből palackos érlelésű pezsgőt készít.
2013-as piros bakator pezsgőjét már csak azért is meg kell kóstolni, mert ilyet máshol nem találni, rajta kívül senki más nem készít.
Gyümölcsös, finoman gyöngyöző pezsgő, kellemesen savas, hihetetlenül finom. Egy pohárkában az egész Szent György-hegy benne van. Nem is kell jobb program egy kirándulás után, mint csöndesen üldögélni a festői teraszon, s kortyolgatni a jéghideg, buborékos italt.