Ilyen lehet az egérmennyország: sajtfesztiválon jártunk

Szombaton tartották a Hilton Budapest szállóban az I. SZEGA Nemezetek Sajtfesztiválját. A rendezvény olyan érdeklődést generált, hogy a nagy bálterembe alig lehetett beférni. Bent azután a sajtok olyan kavalkádja fogadta a látogatókat, amitől még egy egér is a paradicsomban érezhette volna magát, nemhogy a sajtimádó emberek.

Ha azt mondom, hogy a terembe lépve elkápráztatott a látvány, akkor nem túlzok. Ilyen mennyiségű (és mint később kiderült, minőségű) sajtot jószerivel még fényképen sem láttam életemben. Volt itt kis sajt, nagy sajt, kerek sajt, gömbölyű sajt, szögletes sajt és kúpos sajt, de még folyékony sajt is. Úgy éreztem magam, mint Gombóc Artúr a csokik között.

Forrás: Juhász Tibor

Szerencsére a szervezők nagyon ügyesen nem ország szerint, hanem fajták szerint csoportosították a sajtokat, így mindenki könnyen megtalálhatta a kedvenc típusait.

Az ember elég hamar el tud telni a sajtokkal, így elég hamar összefolynak a kóstolt tételek a memóriában. Az biztos, hogy rossz, de még közepes sajttal sem találkoztam.

Bármelyik kóstolt tételt szívesen hazavittem volna „alaposabb tanulmányozásra".

Forrás: Juhász Tibor

Személyes kedvenceim az érettebb, büdösebb (illatosabb?) sajtok, a rokfort és a camembert típusú készítmények. Ezekből is sok akadt, amely levett a lábamról. Külön tanulságos, hogy például a „szerény"

magyar Lajta sajt is milyen jó tud lenni, ha odafigyelnek a készítésére

(ami sajnos a boltba kerülő példányoknál nem mindig áll fenn).

Legillatosabb: a Büdös Püspök

A sajtok közül név szerint egyet emelnék ki, amelynek nemcsak az íze volt lenyűgöző, de a neve is: Stinking Bishop, azaz a büdös püspök (stinking = büdös, bishop = püspök). Mindjárt kiderül, honnan!

Angliában 1972-re csupán 68 Gloucester fajtájú üsző maradt a világon. Charles Martell megvásárolt jó párat a túlélő tehenek közül, és tejükből sajtott kezdett készíteni. Mára a tejet adó állomány 450-re emelkedett. De akkoriban a Gloucester-tej kevésnek bizonyult, így azt a szomszédos gazdaságokban legelésző fríz szarvasmarhák tejével kombinálta, ebből lett a Stinking Bishop nevű sajt, amelynek színe – érettségtől függően – fehér, sárga és bézs színű, narancssárgás-szürkés kéreggel. Évente csak mintegy 20 tonna készül ebből az angol sajtféléből.

Jellegzetes szagát az érlelési folyamatkor kapja meg:

az érés ideje alatt, minden negyedik héten a helyben termő Stinking Bishop, azaz büdös püspök nevű körtéből készült borba merítik.

A körte hivatalos neve tulajdonképpen Moorcroft, és a „büdös püspök" csak egyike a sok csúfnévnek. Az 1800-as években egy Bishop nevű farmer után kapta a nevét, aki sokat termesztett ebből a körtefajtából, és aki rossz természetéről volt hírhedt a vidéken.

Forrás: Juhász Tibor

A nyertes: Baracskai félkemény

A mostani esemény egyébként szakmailag is jelentős mérföldkőnek számít, ugyanis a mintegy 40 országot és 6000 tagot számláló Sajtmesterek Nemzetközi Céhe megalapította a Magyar Páholyt, amelynek segítségével a magyar sajtok egyre jelentősebb szerepet kaphatnak a nemzetközi színtéren is. Kihirdették a Magyar Sajtok Versenyének győztesét, a

Baracskai félkemény sajtot, mely az aranyéremmel belépőt kapott a 2019-es Mondial du Fromage-ra,

a világ egyik legrangosabb nemzetközi sajtversenyére, ahol idén a magyarok már letették a névjegyüket: a három induló sajt arany-, ezüst- és bronzérmet nyert.