Steiner Kristóf, a vegán hedonista

A helyi piacon gondosan megválasztott összetevők kulcsfontosságúak

Az ismert tévésből bohém, utazó, vegán gasztroguruvá vált Steiner Kristófnak nemrég jelent meg második vegán szakácskönyve, „Kristóf lakomái" címmel. Ezekről a lakomákról, vegánságról, gasztrokedvenceiről, életstílusáról beszélgettünk vele, és persze arról, hogy miből lett a cserebogár, milyen utat is járt be, mielőtt nemcsak hogy teljesen növényi táplálkozásra váltott, de annak gyakorlatilag a magyar nagykövetévé vált. 

Kinek szólnak a könyvei inkább? Vegánoknak vagy érdeklődő, nyitott, esetleg a váltáson gondolkozó mindenevőknek?

Rengetegen keresnek meg azzal, hogy elmeséljék, hogyan változtattak, váltottak életmódot az én könyvemnek köszönhetően. Eseményeken, rendezvényeken is olyan 70%-ban vannak húsevők, tehát jellemzően inkább belőlük áll a közönség. Most például Székesfehérváron

volt főzőkurzusom, ahol elképesztő, de tizenhárom emberből mindössze ketten voltak vegánok.

Én nagyon hiszek abban, hogy akkor tudjuk a következő szintre emelni ezt a dolgot, ha kinyitjuk a kaput, és nem zárjuk ki a húsevőket, hiszen régen én is abszolút húsevő voltam. Meg szeretném mutatni, hogy a vegán életmód nem jár lemondásokkal, nézzük csak például azt, hogy a mai napig imádom a junk food jellegű kajákat, hamburgereket, olajos cuccokat, de ugyanakkor nyers vegán, kimondottan egészséges receptek is megtalálhatóak a könyvben.

Steiner Kristóf Forrás: Sára Salamon Photography

Tévézéssel foglalkozik még?

Ha izgalmas műsorral keresnek meg, akkor még szoktam igent mondani feladatokra. Ugyanakkor nagyon sok olyan projektműsorral kerestek már meg, amit visszautasítottam, mert se lelkileg, se fizikailag nem bírnám elviselni egy exkluzív szerződés feltételeit, és hogy három-négy hónapig itt legyek, tehát olyat nem vállalok el, ami hosszabb időre egy helyre köt. Fontos még, ha már elvállalok egy kevésbé intellektuális műsort is,

kikötöm a szerződésben, hogy semmilyen állathasználaton alapuló dolgot nem vállalok el, és ez egy jó szűrő is nagyon,

mert először sokszor gondolkodás nélkül igent mond a csatorna, és csak később szembesülnek vele, hogy ez mivel jár, aztán meg hallom, hogy ez a Steiner Kristóf milyen problémás. Nyilván nem kötelező velem dolgozni, ha visszahátrál valaki, akkor is marad más, amiből válogathatok.

Mikor éppen itt tartózkodik, hol eszik igazán szívesen, van vegán vagy akár hagyományosabb kedvenc étterme Budapesten?

Nemcsak vegán étterembe járok, de erre az esetre van egy trükköm:

a séfekre bízom, hogy lepjenek meg a kreativitásukkal, és szolgáljanak fel bármit, amit gondolnak a növényi konyhán belül, és ilyenkor meglepő módon sokkal jobb eredménnyel járok, mintha kikötéseim lennének

– például hogy oké, jó lesz a kecskesajtos saláta, de kérlek, kecskesajt nélkül. Ezt nagyon nem szokták szeretni, viszont az előbb említett módszerrel szinte mindig sikerül ilyenkor lenyűgözniük. Nem vagyok egyébként finnyás, ha úgy alakul, hogy éppen csak sült krumplit kapok, abból se csinálok problémát, hiszen tudom hogy legalább minden második nap nagyon finomakat főzünk és eszünk, így köztes étkezések során annyira nem válogatok. Itthon egyébként burgerben a Vegan Love utolérhetetlen, főleg az édesburgonyás burgerük zseniális! Isteni még a Say Cheese Raw, akik vegán sajtkölteményeket csinálnak, mikor pedig éppen úton vagyok, és mondjuk csak otthonról hozott szendvicsre van lehetőség, jól jön a vegán kence, a Tunki-tunki.

Kristóf lakomái Forrás: Sára Salamon Photography

Influencernek tartja magát, akinek lehet felelőssége, mondhatni ebben a szerepkörben felelős a magyar vegán közösségért?

Nap mint nap felismerem azt, hogy még annál is nagyobb a felelősségem, mint ahogy gondoltam. Rengetegen tegelnek be ételfotókon, hogy azt az én receptem alapján készítették, és hivatkoznak rám. Ez persze nagyon szeretetteljes érzés, hogy inspirálólag hatok az emberekre, és nagy öröm, de negatív kritikát is kapok rendesen. Azért nem akarok egy nagy megmondóember lenni, mert egyrészt

nem az a vegán vagyok, aki meg akarja téríteni a mindenevőket,

másrészt meg nem akarom egyáltalán, hogy a magyar vegánság Steiner Kristófról szóljon. Nyilván van egy csomó olyan ember ebben a magyar vegán szcénában, akik épp olyan értékesek, mint én, és senkinél nem érzem magam többnek. Nagyon felemelő inspirációnak lenni, de úgy gondolom, hogy megférünk egymás mellett mindannyian. Éppen ezért például mindkét szakácskönyvem receptjei online is elérhetőek, hozzáférhetőek, szeretném, ha mindenkihez eljutnának, ez nem csak arról szól, hogy vegye meg a könyvet, az csak egy plusz, ha valaki úgy gondolja, helye van a konyhapolcon.