Van egy török közmondás, amit a kávéimádók nagyon szeretnek idézni, különösen akkor, ha olyan emberrel találkoznak, aki a kávét feketén szereti.
Ha ivott már valaha igazi török kávét, akkor minden bizonnyal megérti, miért született meg ez a közmondás.
A kávénak olyan feketének kell lennie, mint a pokol, olyan erősnek, mint a halál és olyan édesnek, mint a szerelem.
Az őrölt kávébabokat a törökök egy kis sárgaréz edényben főzik – általában cukorral –, amit cezvének vagy ibriknek hívnak. Törökországban a rendelésnél meg kell adni, hogy mennyi cukrot kér a kávéjába: cukor nélkül (sade), kis cukorral (az şekerli), félig édesen (orta şekerli) vagy édesen (şekerli). Ezt azért kell előre eldönteni, mert nem utólag teszik bele, mint mi, hanem azzal együtt főzik. A kávét apró csészékben szolgálják fel, hasonlóan, mint az eszpresszót. Ám ez nem azt jelenti, hogy olyan gyorsan el is tűntetik.
A különleges elkészítési és főzési technika miatt a török kávékultúra és hagyomány UNESCO Világörökségi státuszú.
A kávéfőzés igazi szertartás a török konyhában. Vidéken, néhány helyen házilag pörkölik, majd finomra őrlik. Ezt követően jön a kis rézedény, amibe elkezdik főzni,
ám forrni nem szabad hagyni.
Amikor a kávé tetején a hab elkezd sűrűsödni, le kell venni a tűzről, majd vissza. Minél többször végezzük el ezt a műveletet, annál sűrűbb lesz a hab a tetején, és annál finomabb lesz a kávé. A törökök a kávét leginkább feketén isszák, csak cukorral és néha egy kis kardamommal. Ha ez utóbbit is hozzáadják, azt a cukorral együtt, főzés előtt teszik. A kávét a
zaccal együtt öntik a csészébe.
Készítse el a kávét, amely erős, mint a halál, és édes, mint a szerelem. A receptért lapozzon tovább!