Zokogtam a konyhában, de megérte

házi torma
Némi szenvedés, de érdemes nekiállni!
Vágólapra másolva!
Idén édesanyám nem küldött házi tormát. Pedig a házi sonkához, tanyasi tojáshoz házi ízesítő dukál. Szétnéztem a boltban, és már sokadszorra konstatáltam, hogy a mostani tormákat telerakják mindenféle nem belevaló dolgokkal. A „mi időnkben” még a boltiban sem volt ennyi cucc.
Vágólapra másolva!

Mit stabilizálnak például a xantán gumival? Vagy a guargumival? A tormát? Minek bele tejfehérje (és nem a tejszínesbe, hanem a simába)? Azt végképp nem értem, minek bele kálium-metabiszulfit, mint tartósítószer.

A só, a cukor és az ecet évezredek óta jó volt tartósításra. Ma már nem?

Vagy miért kell módosított kukoricakeményítő? Több lesz tőle a nettó töltet? Az olcsóbb, mint a torma? Nem hiszem – 147 forintért vettem végül a piacon egy gyökérnyit. Nekiállok magam.

Dobogós a hagyma előtt Forrás: Szende Gabriella

Régebben reszeltünk tormát húsvét előtt édesanyámmal, tudtam, mi vár rám: zokogás a konyhában. Gondoltam, még a másfél hete tartó náthámat is kiűzi. Na, azt nem űzte, viszont a reszelés végére elfogyott egy százas zsepi fele.

Nem csüggedtem sokáig azon, hogy mi lesz, inkább nekikezdtem; ablak kitár, zöldségpucolóval gyorsan le a felső rétegét, aztán a legélesebb reszelővel neki.

Potyogó könnyek, zsepi, kézmosás, reszelés – ilyen sorrendben, hatszor. Szaporáztam, ahogy tudtam.

Nem segített a helyzeten, hogy a gyerekek percenként kérdeztek valami fontosat, amire könnyek közt, szipogva tudtam csak válaszolni, a szomszédasszony pedig éppen a művelet kellős közepén kopogott át kölcsöntojásért, és ahogy meglátott, együttérző arccal ölelt át, hogy ne aggódjak, majd biztosított arról, hogy minden rendben lesz.

Rendben is lett: a gyönyörű tormám – immár reszelve – a pulton várta a cukros-sós-ecetes levet. Most pedig ott pislog a konyhaablakban, nézi a plafonról csüngő sonkát, ami még a sorsára vár. Nemsokára találkoznak!

Némi szenvedés, de érdemes nekiállni! Forrás: Szende Gabriella

Húsvéti torma házilag

Hozzávalók:

  • 20 dkg tormagyökér
  • 2 dl víz
  • 1-2 teáskanál cukor (ízlés szerint)
  • ½-1 teáskanál só (ízlés szerint)
  • 2-3 teáskanál 20%-os ecet (ízlés szerint)
Várja a sonkát Forrás: Szende Gabriella

A felforrósított vízben elkeverjük a cukrot, a sót, az ecetet. A reszelt tormát befőttesüvegbe tesszük, ráöntjük a még forró vizet – ezzel elvesszük az erős, maró aromáját. Ha kihűlt, rátekerjük a tetejét.

Hűtőben egy-két napig állni hagyjuk, hogy jól összeérjenek az ízek.

Ha kedveljük a tejféléket, vagy lágyítanánk az ízén még, közvetlenül a fogyasztás előtt – és csak ahhoz a mennyiséghez, amit azonnal megeszünk – keverjünk egy kevés sűrű tejszínt.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!