A legfurább szendvicském: Vegemite

Hallott már Ausztrália kedvenc szendvicskréméről? A neve: Vegemite. Alapja nem más, mint a sörgyártás mellékterméke, és leggyakrabban az ausztrál kisiskolások uzsonnás kenyerére kerül. Ismerősünk ajándékba hozta a messzi országból, öt éve várja a sorsát a hűtőben; egyetlen kávéskanálnyi fogyott belőle, az is csak azért, mert gasztroérdekességként fogvájóhegynyit megkóstoltatunk a vendégekkel. Egyöntetű a vélemény: az íze, akár a gépzsír.

Nem a mai, korszerű táplálkozás vagy gasztronómia viadala a Vegemite (ejtsd: vedzsimájt) kennivaló; 1922-ben állította össze Cyril P. Callister Melbourne-ben, a sörgyártásból visszamaradó, magas élesztőtartalmú cefréből sóval és némi fűszerrel ízesítve, hogy jó sok B-vitaminnal lássa el az ausztrál gyerekeket. A fura termék az ausztrál piacon korábban már ismert, hasonló ízvlágú, angol Marmite mintájára született meg.

A gyártó, a Fred Walker Társaság magas pénzdíjas pályázatot írt ki a termék nevére, a sok ezer névötletből végül Fred Walker lánya választotta ki a nyertest. 1923-ban a termék Vegemite néven került az ausztrál élelmiszer-áruházak polcaira.

A terméket a gyártó elsősorban szendvicsekre, pirítósra kenve, illetve levesek és pörköltek ízesítésére ajánlotta.

Az ausztrálok nem szívesen cserélték le a jól megszokott Marmite-ot a Vegemite-ra, így a gyártó nem produkált nagy bevételt az új termékből. Gondolták, hogy talán az elnevezés a gond, ezért 1928-ban Parwillre változtatták. Nem jött be.

Vegemite Forrás: Shutterstock

Ausztrál ikon

Kik vásároltak zömmel az 1930-as években? A háziasszonyok. Mivel lehetett őket vásárlásra ösztönözni? Gyermekük egészségével. A Vegemite 1939-ben hivatalos terméktámogatásban részesült a Brit Orvosi Szövetségtől, és cikk jelent meg jótékony hatásairól a British Medical Journalban. A szakemberek – legfőképpen a gyermekorvosok – melegen ajánlották az anyukáknak, mint B-vitaminban gazdag, kiegyensúlyozott táplálékkiegészítőt. 1942-re, pontosan húsz évvel az első fejlesztés után, a Vegemite minden ausztrál kamrában ott volt, és mindennapos konyhai alapanyaggá vált,

évente több mint 22 millió üvegnyit adnak el belőle.

Sőt, ott lapul az ausztrál utazók bőröndjében, akik ajándékba viszik az „otthon ízeit".

Tényleg borzalmas

Ha most azt mondom, hogy rosszabb, mint a Mese sajt, akkor mindent elmondtam vele. (A fiatalabb korosztály kedvéért: a Mese sajt nem volt más, mint a 80-as évek csokis medvesajtja – gyermekkorom és generációm borzalma.) És most nem a finnyásság beszél belőlem. Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy ezt a kencét valaki valóban élvezi. Pedig az Ausztráliába szakadt

magyar ismerősöm gyerekei tényleg szeretik!

Bár ők alapetően ott szocializálódtak. Persze minden szubjektív, így a mi túrórudunk is – mi azon nőttünk fel, míg francia ismerőseimmel kóstoltatva: az első harapás után az undor a legenyhébb szó kifejezni azt, amit az arcuk kifejezett, és az egyetlen kérdés a „hova köphetem” volt.

Kinézetre és ízre is, akár a gépzsír Forrás: Shutterstock

Számomra tehát megfejthetetlen az ikonikus ausztrál élelmiszer sikerének titka, és bár személyes meggyőződésem, hogy sem a popcorn, sem a pizza, sem a sajtos tekercs nem lesz jobb tőle, sőt csak el lehet vele rontani az egyébként ízletes ételeket, mégis: ha esetleg akad otthon Vegemite, és szereti a család, ezen a honlapon szép ételfotókat és recepteket talál.

Ez a reakció, amikor amerikaiai kóstolják meg a Vegemite-ot:

Íme a Vegemite-ot népszerűsítő fekete-fehér televízióreklám: