A shichimi tōgarashi vagyis a hét ízű csilipaprika egy japán fűszer- és gyógynövénykeverék, amelyet egyszerűen shichiminek hívnak, és hét összetevőt tartalmaz: durván őrölt csili, őrölt szecsuáni bors vagy sancho, pörkölt narancshéj, fekete szezámmag, fehér szezámmag, őrölt gyömbér és nori vagy aonori (szárított, zöld alga vagy hínár).
A zöld kardamom egy Délkelet-Ázsiából származó fűszernövény, ami már hazánkban sem ismeretlen. Ennek magját használjuk egészben vagy őrölt formában. Sütemények, kávé és az indiai tejes tea alapja. Ne keverjük össze a fekete kardamommal, amely füstös ízéről ismert. A kurkumát gyakran használják a dél-ázsiai és a közel-keleti konyhákban, ám Indiában is híres. Gyulladáscsökkentő hatású és erősíti az immunrendszert. Sárga színe miatt természetes színezőként is szóba jöhet. Rizsételekhez kiváló.
Az ujjgyökeret, amelyet ritkábban kínai gyömbérnek is hívnak, a gyógyászatban és a gasztronómiában egyaránt használják Kínában és Délkelet-Ázsiában.
Azért hívják ujjgyökérnek, mert nagyon hasonlít a kéz ujjaihoz. Az egész szervezetre hatással van, leginkább emésztésjavító, puffadáscsökkentő, továbbá energiát ad.
A galangál fűszer a galangál növény gyökerét jelenti, amelyet porrá őrölnek. Kína déli részéről származik, és nagyon hasonlít a gyömbérhez mind külsőre, mind ízre.
A curry és a thai levesek ízesítésére tökéletes, leginkább az indonéz és a thai konyhákban fűszereznek vele.
A zingiber zerumbet gyökértörzsét a különféle konyhákban előételként vagy ételízesítőként használják. Sőt kivonatokat is készítenek belőle, ami fogfájásra, emésztési zavarokra kiváló, és még a vérkeringésre is jó hatással van. Ezt a növényt azonban samponként és hajkondicionálóként is alkalmazzák.
A curry fa vagy dhivehi Indiában őshonos, ahol a leveleivel ízesítik az ételeket. Érdekessége, hogy a kis fekete, fényes bogyók ehetők, de a magok mérgezőek. Leveleit Kambodzsában nyílt lángnál pirítják meg, majd a maju krueng leveshez adják.
Az annatto az orleánfa termésének gyümölcshúsából kivont piros színű adalék. Az annattót leginkább a karibi, latin-amerikai, illetve délkelet-ázsiai fűszerként és színezőként ismerik. A Közép- és Dél Amerikában őshonos fajtáját gyakran használták rúzsként vagy testfestékként. Noha az annatto természetes színezőanyagnak számít, érdemes vele vigyázni, mert
allergiás reakciókat válthat ki azok körében, akik érzékenyek az ételszínezékekre.
A bazsalikomot már jól ismerjük, ám a thai vagy ázsiai bazsalikom nevére biztosan felkapjuk a fejünket. Ez a fajta Délkelet-Ázsiából származik, kicsi, keskeny levelei vannak és lila szára, a virágai lilás rózsaszínűek vagy mályvás árnyalatúak. De ott van még a citrom bazsalikom is, amelyet Ázsiában elsősorban erős, citromos illata miatt termesztenek és használnak. A legtöbb arab, indonéz és thai konyhában rendkívül híres fűszernövény.
A pennyroyal (csombormenta, mocsárimenta vagy polyákmenta) a menták családjába tartozik, és már az ókori Görögországban is ismerték. Emellett a csombormenta megtalálható a római szakácskönyvekben is az oregánóval és a korianderrel egyetemben.
Azonban vigyázni kell vele, mert a növény olaja mérgező.
Az ánizsmagokat vagy a csillagánizst mindannyian ismerjük, ám létezik a japán csillagánizs, amely nagyon hasonlít az általunk ismert fajtához. Annyi a különbség, hogy
rendkívül mérgező.
Ettől függetlenül azonban kitűnően alkalmazható gyógyászati célokra, leginkább külsőleg, a bőrbetegségek kezelésére. Ez a növény anizatint tartalmaz, amely súlyos veseelégtelenséget, húgyúti fertőzéseket és emésztőszervi gyulladást okoz.
A borage, ismertebb nevén a borágó vagy a csillagvirág, egy gyógynövény, amely a Földközi-tenger térségében őshonos, de sok más régióban is megtalálható. Az Egyesült Királyság éghajlata például különösen alkalmas a termesztésére. Levelei ehetőek, a növényt a gasztronómiában és a gyógyászatban is használják. A friss növény uborkával salátának és köretnek, sütemények díszítésére vagy teának ugyancsak tökéletes. A borágónak számos gyógyhatása is ismert, hiszen kalcium- és káliumtartalma kiemelkedő.
Alkalmas pánikbetegségek kezelésére, a szorongás oldására, borogatásként gyulladt bőrfelületre, olajként száraz bőrre.
A sumac a Közel-Kelet fűszere, a szömörcék családjába tartozik, és a görög, illetve a török konyhákban is megfordul. A növény termését megszárítják, majd porrá őrlik és fűszerként használják. Az ókori Rómában még gyógyszerként is alkalmazták. A sumac enyhén fanyar aromájú, kihozza az ételek ízét. Görögországban húsételek ízesítésére, Törökországban savanyításra használják.
A crocus sativus, vagyis a sáfrány bibéje vöröses, vörösesbarna árnyalatú, íze kesernyés. Szuper természetes színező: aranysárgára festi az ételt. Manapság egyre több konyhát hódít meg, és szívesen használják például Spanyolországban a rizsételek ízesítésére, de Indiában, Olaszországban, Iránban, és persze hazánkban szintén kedvelt fűszer.
A sáfrányos ételek mellé fogyasszunk chardonnay, sauvignon blanc és a rizling borokat.
A pandan rendkívül illatos növény, és közel hatszáz fajtája létezik. Termései hasonlítanak az ananászhoz, a leveleit gyakran használják a délkelet-ázsiai és a távol-keleti konyhákban, főleg a rizs és a curry ételekhez. Készítenek belőle kivonatot is, amely szép zöld színt ad az ételeknek. Mi is találkoztunk már zöld színű toast kenyérrel és dzsemmel.