Egy hölgy mosolyogva, elegáns ruhában fogad, ahogy belépünk a Veganeeta ajtaján. Meg is lepődök, amikor kicsit később kiderül, hogy ő a tulajdonos. Árvai Anita hajnaltól a konyhában állt, ő főzte az összes ételt: pizzatésztát gyúrt, rakott krumplit, babgulyást készített.
Persze van segítségem, két szuper szakács, de alapvetően én találom ki és készítem el az ételeket. Egyszemélyes bisztrókonyhát szerettem volna nyitni, aztán ez lett belőle. Valahogy magától így alakult.
– mutat körbe a két teremből és két kerthelyiségből álló étteremre.
Talán merész vállalkozásnak tűnik egy Balaton-parti városban vegán éttermet nyitni, főleg olyat, amelyik télre sem zár be, egész évben nyitva tart, de április óta özönlenek a vendégek. Talán a hely atmoszférája teszi, Anita és a csapat kedvessége, de aztán az ebéd után már semmi kétségem nincs, hogy a felszolgált ételek is hozzájárulnak.
Cukormentes, sárgadinnyés limonádéval hűtjük le magunkat a 35 fokos melegben, közben az étlapot böngésszük. Alapvetően szeretem a vegán ételeket, úgyhogy inkább barátnőm a mérvadó, aki hús nélkül nemigen tudja elképzelni az életét. Babgulyást rendel.
Elismerően hümmögve kanalazza, aztán két falat között mondja, nem is lehet érzeni rajta, hogy nincs benne hús, sőt érez benne valami hús állagút.
Kérek is belőle kóstolót, és mondom, hogy ez szejtán, azaz búzahús. Hagyományos, magyaros babgulyás íze van, ahogy a főfogásnak érkező, vegánosított rakott krumplinak is. Abból a kóstoló nem is elég, csak a jólneveltség állít meg, alig bírom abbahagyni.
Jómagam a gazpacho után zöldséggel megrakott pizzát eszem, és még közösen kóstolunk indiai sabjit és lencsekrémet.
A pizza simán felveszi a versenyt egy szicíliai mamma házi pizzatésztájával, és egyáltalán nincs hiányérzetem, hogy nincs rajta sajt;
a fűszerezett besamel, a paradicsomszósz, a friss bébispenót, ruccola, koktélparadicsom, szárított paradicsom, fekete és zöld olívabogyó nem hagy kérdést.
Húsevő barátnőm mondja: eddig el nem hitte volna, hogy vegán étellel ennyire jól lehet lakni.
Annyira, hogy már desszertet sem rendelünk. Azért kávét igen. Sőt cappuccinót. Habosított kókusztej a bécsi pörkölésű kávén, desszertnek is beillik.
Anita odajön, kérdezi, mi hogyan ízlett, aztán a teli teraszra pillantva én kérdezem, hogy ennyi vegán lenne Balatonalmádiban? Ennyi a törzsvendég? Merthogy mindenki ismerősként köszön Anitára.
A vendégek 60-70 százaléka vegán, de a velük érkező családtagok, barátok is szívesen esznek itt, dicsérik az ételeket, nem zavarja őket, hogy minden hús-, tej-, tojásmentes, és nagy része cukormentes is. Sokan csak egy ebéd vagy vacsora kedvéért utaznak ide, akár a fővárosból is, de több helyi törzsvendég is lett.
Mi motivál valakit, hogy vegán életmódra váltson? Van, akit az állatok szeretete, van, akit a környezettudatosság, és akad, akit az egészsége. Árvai Anita az utóbbiak közé tartozik. Tizenegy éve kiderült, hogy rosszindulatú daganata van, műtét következett. Aztán három éve megint rosszak lettek az eredményei. Ekkor döntött úgy, hogy életmódot vált, áttér a vegán étkezésre.
Az vagy, amit megeszel, és nekem a vegánság szó szerint az életet jelenti. Jogászként dolgoztam a fővárosban, de mindig is éreztem, hogy ez a hivatás nem az enyém. Balatonalmádiba költöztünk, és amikor a második fiammal voltam várandós, már pontosan tudtam, hogy nem akarok a jogász szakmába visszamenni. 12 éves korom óta főztem, jól éreztem magam a konyhában. Elkezdtem egy gasztro és életmód blogot írni, aztán jött a bisztró ötlete. Olyan sorsszerű volt ez az egész.
Az elhatározás megvolt, hamarosan a helyszín is: Anita meglátott egy „eladó” táblát egy romos helyiségen, és azonnal beleszeretett. Következett a felújítás, közben elvégezte az iskolákat: szakács, üzletvezető, barista lett. A menüre nagy részt saját receptjeiből összeállított ételek kerültek. Blogja hatására már a nyitáskor hosszú sorok álltak az étterem előtt.
Senkit nem akarok meggyőzni vagy rákényszeríteni arra, hogy vegán legyen. A gyerekem húsevő, így otthon én is készítek húst. Nekem ez egy misszió: az éttermen, a saját életemen keresztül szeretném megmutatni, hogy a vegánság nem csupán egy étkezési mód, hanem egy életfelfogás is, aminek az egyik legfontosabb része az elfogadás.
És ezt érezni is lehet: Anitából és a helyből a derű, az életigenlés és valami pozitív energia áramlik. Jó itt lenni, eszünkbe se jut az óránkra nézni, pedig már jó ideje el kellett volna indulnunk.
Szedelőzködünk, és tudom, hogy nem ez volt az utolsó látogatásunk ebben az étteremben – hogy részemről nem, az kétségtelen, de egészen biztos, hogy a húsevő barátnőm is visszatér még valamikor.