A legnagyobb pozitívuma a praktikum, hiszen jóval könnyebb
nyitni és zárni a borokat.
Ráadásul a hűtőben is nagyobb biztonsággal elfektethetőek a bontott és visszazárt palackok. A műanyag dugóhoz hasonlóan ebben az esetben sem kell tartanunk a TCA fertőzöttségtől – a szakember szerint.
A TCA egy klórvegyület, a penészgombák egy adott csoportjának az anyagcsereterméke, amely már kis mennyiségben is érezhető a borban.
A csavarzáras megoldás továbbá hozzájárul az elsődleges gyümölcsös aromák megőrzéséhez is, ugyanis a Sarantin-betétnek köszönhetően
kevés oxigén kerül a borba.
A másik nagyon elterjedt betéttípus a Saranex-betét. Ennek az oxigénáteresztő-képessége hasonló a jó minőségű, natúr parafáéhoz, így ezzel is tökéletesen lehet érlelni a vörösborokat.
Ennek köszönhető, hogy a borászok már nemcsak a friss, gyümölcsös fehér- és rozéborokat zárják csavarzáras módszerrel, hanem a prémium és akár a szuper prémium vörösborokat is.
A csavarzár megbontása nem befolyásolja az eltarthatóságot: ugyanannyi ideig marad friss, mint a más módon zárt társai.
Ma már nemcsak Ausztráliában, Németországban és az Egyesült Államokban tekinthető általános gyakorlatnak a csavarzáras megoldás,
de hazánkban is sikerült eloszlatni azt a tévhitet, miszerint csak a parafadugós borok tekinthetők elegánsnak.
A csavarzáras borok ráadásul nemcsak elfogadottak, hanem rendkívül keresettek is lettek, amelyhez az egyszerű kezelhetőség és a praktikusság mellett a magas minőség is hozzájárult.