Miért eszünk sonkát húsvétkor?

A húsvét a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, Jézus feltámadása, a megváltás. Persze a keresztény hiten túl ez az időszak a megújulásról, az elengedésről, a testi és lelki megtisztulásról is szól. Sokan éreznek késztetést arra, hogy takarítsanak, hogy kidobálják a régi holmikat, hogy megtisztuljanak, vagy belefogjanak egy tisztító diétába. Továbbá a húsvét azt is jelenti, hogy vége a negyvennapos böjtnek, újra kerülhet hús az asztalra.

Miért volt szükség húsmentes hetekre?

Annak idején a tél a húsételekről szólt, a tavasz kezdete pedig a böjtről. Ennek két oka volt. Az egyik, hogy az évszakfordulóra elfogyott a hús a kamrából – a sonkát kivéve, amely sokáig elállt.

A másik pedig, hogy akkor az emberek még inkább összehangban és harmóniában éltek a természettel:

a sok hús után a természet kincseiből, a friss zöldségekből és gyümölcsökből töltekeztek. A böjt alatt a hal ugyan megengedett volt, ám többnyire gyümölcsöket, zöldségeket, tésztát és kenyeret ettek.

Mivel a sonka volt a legstrapabíróbb szavatosság szempontjából, tavaszra csak ez maradt a kamrában Forrás: Shutterstock

Az étel megáldása

Nagypénteken a hívők még mindig tartózkodnak a húsételektől. A 18 és 60 év közötti híveknek legfeljebb háromszori étkezés során egyszer szabad jóllakniuk.

Húsvétvasárnap az ételszentelés ideje. A templomban a pap megáldja a hagyományos húsvéti ételeket,

mint a bárány, a sonka, a kalács és a tojás.

Magyarországtól eltekintve Európa-szerte népszerű a bárányhús-fogyasztás húsvétkor. A bárány Jézust szimbolizálja, hiszen áldozati bárányként tetszeleg.

Itthon azonban más hagyomány terjedt el: nyomós oka volt annak, hogy a parasztasszonyok sonkával várták a locsolókat.

Miért kerül sonka az asztalra?

Annak idején a parasztemberek rengeteg jószágot felneveltek az évek során. A legtöbb háznál mindig volt csirke és disznó, ám a tehenet és a kecskét nem mindenki engedhette meg magának.

A téli disznótor után a sonka a füstölőbe került.

Azért vágták a disznót télen, mert a hidegben könnyebben tudták tárolni a nagy mennyiségű húst.

Akkor ugyanis még nem volt olyan egyszerű dolguk az embereknek, mint most, hiszen nem létezett sem hűtő, sem fagyasztó.

A sonkát pácolással és füstöléssel tartósították,

ezért elég sokáig eltartható volt – a többi hússal ellentétben, amit viszont télen megettek. Mivel a sonka volt a legstrapabíróbb szavatosság szempontjából, tavaszra csak ez maradt a kamrában. Nagyböjt idején nem tudták megenni, ezért csak húsvétkor tálalták fel. Így vált hagyománnyá, hogy sonkával ünneplik a húsvétot.