A természetben előforduló cukroknak a nevükben is benne van, hogy „természetes formában" vannak jelen különböző élelmiszerekben
– kezdi Tóth Boglárka, biológus, táplálkozási tanácsadó és Bodywakes egészségmentor.
„Vannak az úgynevezett egyszerű cukrok, amelyek csak egy cukoregységből állnak, például szőlőcukor (glükóz), gyümölcscukor (fruktóz), és vannak összetett cukrok, mint például a répacukor (glükóz+fruktóz), tejcukor (glükóz+galaktóz), malátacukor (glükóz+glükóz), amelyek két vagy több cukoregységből állnak.
A hozzáadott cukor mindig plusz cukor hozzáadását jelenti az ételekhez, elsősorban finomított formában, ami növeli az édes ízt, a kalóriát és terheli a hasnyálmirigyet."
Sok vita kering az interneten arról, mi a különbség a természetes és a hozzáadott cukor között. Valójában a válasz mindkettő nevében benne van, hiszen az előbbi fajták
természetesen fordulnak elő a különböző alapanyagokban, zöldségekben, gyümölcsökben.
Persze ez valamivel „jobb", mint a hozzáadott fajták, de ezt sem szabad túlzásba vinni, hiszen ugyanúgy megemelik a vércukorszintet.
Mivel a glükóz és a fruktóz olyan a tápanyagok, amelyek hatnak a testre, ezért fontos figyelembe venni, hogy ezekből mennyit viszünk be a szervezetünkbe
– mondja a szakember.
„A fruktóz például természetes (gyümölcs-) cukor, ám mégsem veszélytelen, ugyanis kémiailag reaktív. Ez azt jelenti, hogy nagyon gyorsan reakcióba tud lépni a fehérjékkel, és együtt úgynevezett „előrehaladott glikációs végterméket" (AGE) képeznek, amely rontja a normális fehérjefunkciókat.
Ráadásul az AGE-k összekapcsolódnak a kollagénnel (a kollagén fontos építőeleme a testnek) és lebontják azt. Tehát ha valaki túl sok fruktózt visz be, az akár bélfalkárosodást is tud magának okozni, hiszen a bél is kollagén peptidből épül fel.
Az AGE tehát kivonja a kollagént a szervezetből, emiatt merev ízületeket eredményez, segíti a bőr öregedését, károsítja a DNS-t,
felgyorsítják az öregedést, merevvé teszi az érfalakat, magas vérnyomást és vesebetegséget okozhat. Ha valaki túl sok fruktózt fogyaszt, akkor a vérképében a húgysavszint is megemelkedhet.
Biztonsággal fogyasztható napi mennyisége: Max 25g / nap -> 100 kcal -> 3-5 egység/nap."
„A finomított szénhidrátok fogyasztása nem véletlenül nem javasolt senkinek sem, hiszen magas a glikémiás indexük (vércukoremelő képességük), ami a cukor gyors felszívódásával jár. A nagy mennyiségű cukor túlstimulálja a hasnyálmirigy működését, így ugrásszerűen megnő az inzulin, amely kivonja a vérből a cukrot, hogy elszállíthassa a sejtekhez.
Azon túlmenően, hogy a hirtelen megemelkedett vércukorszint leterheli a hasnyálmirigyet és inzulintöbbletet okoz, a szervezet nem képes hirtelen felhasználni ezt a nagy mennyiségű energiát (csak fizikai aktivitás esetén), így kénytelen lesz elraktározni. Vagyis gyarapodnak a zsírpárnák.
Mikor az inzulin kivonja a cukrot a vérből, a vércukorszint leesik, elveszítjük a kapott energialöketet, amelynek következménye fáradtság, esetleg szédülés lesz. Az alacsony vércukorszint éhségérzetet okoz, amely hatására még több szénhidrátot kíván a szervezet.
A finomított cukrok tehát nem mondhatók egészségesnek,
ezen felül nagy mennyiségben visszafogják jó néhány létfontosságú baktérium szaporodását, gátolják a fehérjék, a kalcium és sok más ásványi anyag felszívódását."
Finomított cukrok, olyan szénhidrátforrások, amelyek nem természetes formában, hanem feldolgozáson keresztül esve kerülnek az asztalunkra. Mivel minden cukrot valamilyen eljárással vonnak ki, az automatikusan finomított lesz
– magyarázza Tóth Boglárka.
Manapság már számos cukorfajta van a piacon a jól ismert barna vagy nádcukortól kezdve a kókuszcukorig. Nem csoda, hogy felmerül a kérdés: mi a különbség közöttük? A szakember szerint a barna és a fehér cukor szinte semmiben nem különbözik, mert a barna változat nem több,
mint a finomított fehér, melasszal dúsítva a szín és az íz érdekében.
A nádcukor pedig nem cukorrépából, hanem nádból van kivonva, ezáltal kicsit alacsonyabb a glikémiás terhelése. A kókuszvirágcukornak nem mindegy, hogy a virágjából vagy a kérgéből nyerik ki a cukrot. Általában a fa kérgéből szokták, mert olcsóbb, de rosszabb is.
Emellett ugyanúgy cukor és ugyanúgy terheli a hasnyálmirigyet.
A méz, a juharszirup és társaik „természetesebb cukorforrások" ugyan, ám szintén magas a cukortartalmuk, így nem javasolt a gyakori fogyasztásuk.
„A mesterséges édesítők szintetikusan előállított édes anyagok, a természetben ilyen formában nem fordulnak elő. Rosszabbak, mint a cukrok, mivel az édes íz miatt ugyanúgy megindul az inzulintermelés, csak éppen nincs cukor, hogy kifejtse a hatását. Ezért még jobban leviszi a vércukorszintet, ami éhséget idéz elő.
Ez az oka annak, hogy a light üdítők fogyasztása után folyamatosan enni akarunk.
Hizlaló hatásukat egy 80.000 nőn végzett, nagyszabású amerikai felmérés bizonyította. Arra az eredményre jutottak, hogy az édesítőszer-használóknál átlagban nagyobb mértékű volt a súlygyarapodás, mint a cukrot fogyasztóknál. Ezt a szerek étvágynövelő hatásával magyarázzák.
Az édesítőszereket disznók takarmányaiban is alkalmazzák, például az étvágynövelési céllal.
Összességében elmondható, hogy sokuk rákkeltő és bizonyos országokban ki is vonták egy-két fajtáját a forgalomból. A Magyarországon leggyakrabban használt mesterséges édesítők: Aceszulfám E950, Aszpartam E951, Ciklamát E952, Szacharin E954, Szukralóz E955.
A mesterséges édesítők helyett a természetes édesítőket használjuk. Ezek biztonságos alternatívák, amelyek nem váltanak ki inzulinválaszt, nem viszik le a vércukorszintet, nem okoznak függőséget és kalóriamentesek. Természetes édesítők: stevia, eritrit és xilit."
„A hagyományos „cukor" kifejezést egyre kevésbé használják, inkább a GLÜKÓZ-szőlőcukor, FRUKTÓZ -gyümölcscukor, SZAHARÓZ-répacukor, LAKTÓZ-tejcukor, MALTÓZ- malátacukor kifejezések a leggyakoribbak."