Zakopane belvárosa még a főszezonon kívül is nyüzsög. Bár sok a turista, sok az ember, mégsem túlzsúfoltak az utcák. Így még korgó gyomorral is kellemes végigballagni a Krupowki sétányon és gyönyörködni a kirakatokba pakolt ételekben. Persze, számos csodás szuvenírbolt is van közöttük, de az ötórás út után mi már csak az éttermekre tudtunk figyelni.
Gyorsan be is tértünk az Owczarniába, ahol azonnal lecsaptunk a golonkára, vagyis a csülökre.
Ehhez persze sült burgonya, torma és egy jó sör is dukál. Nem kellett sokat várni, hamarosan ki is hozták a fenséges ételt. A halovány fényben, faasztalok mellett falatozni, miközben körülleng a grillezett hús ínycsiklandó illata, valódi élmény.
Sőt, ha egyszer megízleljük a helyi csülköt, szinte másra sem tudunk gondolni.
Már csak azért is képesek leszünk autóba ülni, hogy eljöjjünk otthonról csülköt enni. Mi sem véletlenül jöttünk vissza Zakopanéba. Az első találkozás olyan emlékezetesre sikerült, hogy muszáj volt visszatérni.
Kattintson a képre, galéria nyílik!
A Krupowki sétány lábánál van a híres zakopanei piac. Ott találjuk a siklót is, amely a Gubalówka-hegyre visz fel. Odafent éttermek, szuveníres bódék,
forralt bor és kürtőskalács várja a látogatókat.
Na, meg persze olyan látvány, amiről álmodni sem mertünk: a város képe, a felhők, ahogy beúsznak a Tátra lábához és a havas hegycsúcsok, amelyek vonzzák a tekintetet. Érdemes felkészülni, mert képtelenek leszünk elszakadni ettől a pazar kilátástól.
Miután kigyönyörködtük magunkat a hegy tetején, felfedezhetjük a piacot a hegy lábánál.
Kivéve, ha megéheztünk a sok sétától és vásárlástól, mert akkor jöhet az ebéd. Bár Lengyelországban voltunk, nem tudtunk ellenállni a Cristina Ristorante & Pizzeria pizzáinak. A hely maga gyönyörű, a pincérek kedvesek, a pizza pedig mennyei. Ha a városban járunk, mindenképp érdemes betérni – lengyel konyha ide vagy oda.
Az Oscypek (vagy Oszczypek) egy sózott, juhtejből készült, füstölt sajt, amelyet a sétálóutcán és a piacon is kis bódékból, kocsikból és pultoknál árulnak. Ez a sajt kizárólag a Tátra vidékén készül.
A juhtejből készült füstölt ínyencség mellett vásárolhatunk kecske- és tehénsajtokat is, amelyek szintén nagyon finomak.
Főleg, ha frissen, a szemünk előtt grillezik. Az árusok mosolyogva kínálnak hozzá fekete és tőzegáfonyából készült lekvárokat is, hiszen enélkül nem igazi az élmény.
Az Oscypek kiváló ajándék az otthoniaknak, főleg lekvárral és mézes sörrel. Ezt az egy dolgot mi is próbáljuk ki mindenképpen, ha a városban járunk.
Zakopane a kötélpályáiról is híres. A Kasprowy-csúcsi kötélpálya az egyik legkedveltebb mind közül. Amikor mi voltunk, a kötélpálya sajnos nem működött, de szerencsére volt B-tervünk. A csúcs folyója mellett sétálva eljuthatunk a Tátrai Nemzeti Park túraútvonalaiig. A belépés csak pár zlotyi,
tökéletes program azoknak, akik szeretnek túrázni,
sétálni az erdőben, egy-egy magasabb pontra érve gyönyörködni a látványban. Másfél óra alatt a legrövidebb útvonal is végigjárható, ezt követően pedig jöhet a jól megérdemelt ebéd.
Mi ezt a Czarny Staw-ban fogyasztottuk el, ahol cipóban kapni a gulyáslevest, a fehér kolbász barna sörrel a legfinomabb, és még mackot is szolgálnak fel fokhagymás tejföllel és kecskesajttal.
Ezután úgy döntöttünk, jöhet a desszert! Persze, nem ott helyben, hanem a „szomszéd" cukrászdában, a Samantában. A hely nagyon hangulatos, tele van finomabbnál finomabb desszertekkel és kávékkal. Az almás pitét fagylalttal és tejszínhabbal tálalva érdemes megkóstolni, de a krémes is emlékezetes.