Az eladásra szánt bejglik előállítására és minőségi követelményeire vonatkozó regulákat a Magyar Élelmiszerkönyv tartalmazza, és elég szigorúan veszi, hogy mit szabad valóban ezzel a névvel illetni. A szabályozás szerint
a kész sütemény legalább 250 grammos, a tészta alapjául pedig búzafinomliszt, élesztő, só, zsiradék, cukor, tej (vagy tejpor), tojás és víz szolgál.
A zsír-és cukormennyiségére is oda kell figyelni. Se túl sok, se túl kevés arányt betartva, a zsíradéknak a bejgli szárazanyag tartalmának 22 százalékát, míg a cukor esetében annak 7 százalékát kell elérnie.
A töltelékkel sem lehet fukarkodni. Előírás szerint ennek mennyisége legalább a késztermék 40 százalékának kell lennie.
Ez ugyanakkor nem befolyásolja azt, hogyan kell belülről kinéznie a süteménynek, miután a bejgli készülhet sok tésztával, de akár a töltelék is lehet látványosabban több mint a tészta.
Az viszont mindenképpen fontos és kikerülhetetlen, hogy a bejglitöltelék fajtája a csomagoláson és a termék nevében is szerepeljen.
A vásárlók akkor járnak el a lehető legalaposabban, ha mindig elolvassák a bejglik csomagolásán az összetevők listáját. A legjobb olyan terméket választani a boltokban, amelyek a leginkább hasonlítanak arra, amit otthon is elkészítenénk.
– hangsúlyozta Ludwig Klára, a JÓkenyér pékmestere.
A szakember hozzátette, hogy ezeknek a süteményeknek az íz élményét a természetes, minőségi alapanyagok biztosítják, azaz semmi szükség adalékokra, színezékekre tartósító- és sütőszerekre vagy aromákra hozzájuk.
A bejglitészta esetében a sertészsír, vagy valódi vaj használata azért fontos a margarinnal szemben,
mert az utóbbival kisütött termékek hamarabb kiszáradnak, jobban törnek és repednek. Hasonlóképp oda kell figyelni arra is, hogy a töltelék jó minőségű dióból, mákból, vagy más alapanyagból készüljön, és azt hozzáértéssel főzzék, mert ezek kihatnak a tészta szerkezetére.