A balatonföldvári Platánba érdemes betérni

Vágólapra másolva!

Volt, amikor télen látogattunk el a vendéglőbe, mert éppen a közelben dolgoztunk, és persze nyáron is betértünk időnként. Csupa jó emlék fűz a balatonföldvári Platán étteremhez. Télen családias, csendes, nyugodt, a vendég valóban megpihenhet arra az egy órára, amíg megebédel, ráadásul menüt is kínálnak jóval olcsóbban, mintha étlapról rendelne az ember. Most újra ellátogattunk az étterembe, hogy megnézzük: még mindig ugyanolyan jó érzésekkel távozunk-e, mint korábban.

Vági Barbara

Vágólapra másolva!

balaton platán étterem túrós csusza süllő balatonföldvár

Egész nap nem volt időnk enni - valamikor korán reggel egy kevés zabpelyhet reggeliztünk görög joghurttal, aztán végig rohantuk szinte az egész napot. A délután derekán jártunk, fél négy is elmúlt, mire le tudtunk ülni ebédelni - és mivel a Balatonnál dolgoztunk, úgy döntöttünk, ismét a balatonföldvári Platánt választjuk.

Platán étterem, Balatonföldvár — Balatonföldvári Platán étterem
Fotó: Talán Csaba

Az étterem csodálatos környezetben várja a vendégeket - Balatonföldvár egyébként is nagy kedvenc, télen is, nyáron is.

Amikor közeledtünk, éreztem azt a semmihez sem hasonlító gyomortáji bizsergést, hogy igen, újra itt vagyunk, izgatottan vártam, hogy leüljünk a teraszon egy kényelmes asztalhoz, megnézzünk az étlapot, mi változott, mi maradt, és rendeljünk valami finomságot. Mert hát - mi tagadás - nagyon megéheztünk.

Érdemes betérni, ha Balatonföldváron járunk

Fontos, hogy az étterem környékén lehet ugyan parkolni, de fizetni kell. Ha az ember éhesen megérkezik, hajlamos gyorsan leparkolni és befutni a vendéglőbe... Ez súlyos hiba, ugyanis a parkolóőrök kíméletlenül ellenőrzik a kocsikat. Először meg kell venni a parkolójegyet, utána lehet csak bemenni az étterembe. Miközben ezzel bíbelődtem, odapillantottam az étterem teraszára és kicsit megijedtem. Tele volt...

Pedig már elmúlt augusztus 20., elvileg vége a nyári balatoni szezonnak, ráadásul hétköznap van, és nincs sem ebédidő, sem vacsoraidő. És mégis. Egyetlen üres asztalt sem láttunk.

Valami csodában reménykedve lépkedtünk egyre közelebb... Aztán felcsillant a remény: ott, a fedett teraszon még van egy üres asztal... Szinte megtámadtuk azt az egyetlen szabad helyet.

Ami biztos: kellemes itt elkölteni egy ebédet vagy vacsorát. Az asztalok nincsenek egymás mellé zsúfolva, tágas a hely minden vendég számára, és - ami mindig feltűnt, amikor itt jártunk -, a kiszolgálás első osztályú.

Alig telt el egy perc, miután leültünk, máris odalépett egy fiatal pincér, mosolygott, hozta az étlapot és azonnal megkérdezte, mit hozhat inni. Limonádét kértünk most is - mint általában mindig.

A pincér perceken belül hozta a frissítőket, váltott velünk egy-két kedves mondatot, hogy vagyunk, mit ennénk szívesen, segíthet-e a választásban, nyaralunk, dolgoztunk vagy itt élünk-e Balatonföldváron... szóval, igazán jóleső érzés töltött el ismét bennünket, hogy nem a sok századik vendégként szolgál ki a személyzet, hanem igenis fontos nekik, hogy a vendég érezze, most ő a legfontosabb.

Miközben elmondtuk, mit szeretnénk ebédelni, egy asztal megüresedett, de azonnal leült egy kutyával érkező pár. Pillanatokon belül ott termett egy másik pincér és nemcsak az étlapokat vitte, hanem egy tál friss vizet is a kutyának - itt tényleg mindenre figyelnek a munkatársak. Mindenképpen meg kell említeni, hogy mindezt mosolyogva, kedvesen teszik a pincérek - egyáltalán nem látszik, hogy fáradtak lennének, pedig egészen biztosan azok, hiszen nyár vége van és ahogyan az almádi Jóbarátok halsütöde tulajdonosa mondta az Origónak: brutális volt a nyári szezon.

Most már térjünk rá az ebédre:

rántott fogast rendeltünk sült krumplival és fokhagymás mártogatóssal, valamint egy túrós csuszát.

Nem kellett sokáig várni az ebédre - legnagyobb örömünkre -, hiszen már valóban mardosott az éhség.

A tálalás gyönyörű, semmi kivetnivalót nem találtunk. A rántott fogas szép, filékre omló friss hal volt. Felvágtuk, és ekkor egy furcsa, sárgás fűszert fedeztünk fel a bunda alatt... Az illata valamiféle indiai fűszerre emlékeztetett - de pontosan nem tudtuk megmondani, mi is ez. Az biztos, hogy rántott fogast ilyen módon fűszerezve még nem ettünk.

Megkóstoltuk, és valóban, valami egészen különleges fűszerkeverékkel ízesítették a halat, amitől a fogasnak teljesen más zamata volt, mint a hagyományos, megszokott íz.

Nem volt ezzel semmi gond, csak az első falatnál nem erre számítottunk. Vártuk a jól ismert - és nagyon finom - rántott fogas ízét, és valami egészen mást kaptunk, ami szintén finom, csak szokatlan.

A pincértől megkérdeztük, hogy milyen fűszerrel ízesítették a halat. Azt mondta: a szakács egy speciális fűszerkeveréket használ, de hogy pontosan milyen fűszerek vannak benne, azt nem tudja. Aztán megkérdezte: nem ízlik? De, nagyon is finom, csak szokatlan kicsit - persze, a fűszer azért nem volt harsány, tehát nem nyomta el teljesen a hal ízét.

A pincér kedvesen, mosolyogva arra kért, valóban mondjuk el, ha valami gond van az étellel, mert a vendég visszajelzéséből ők is tanulnak, fontos számukra a vendég véleménye.

Na, ez az. Pontosan ezt gondoltam korábban is erről az étteremről. Hogy valóban fontos nekik a vendég.

Újra elmondtuk, hogy semmi probléma nincs a fogassal, csak kíváncsiak voltunk a fűszerre.

A túrós csusza hagyományos, ízletes fogás volt, sok szalonnával. A tésztán érezni lehetett, hogy megforgatták a szalonna zsírjában, és persze az egész meg volt kissé sütve, a pincér figyelmeztetett is, hogy a tál még forró, ne nyúljunk hozzá. Mondhatja az olvasó, hogy túrós csusza, persze, azt el se lehet rontani... Dehogynem. De itt, a Platánban egészen finom volt a csusza is.

A végén két presszókávét kértünk. A kávé az ebéd koronája, fontos, hogy az is finom legyen. Kifogástalan volt a kávé is.

A fizetés előtt a pincér jelezte, hogy valamennyi felszolgálói díjat már tartalmaz a végösszeg, de nem annyit, amennyit illik adni. Mi tehát kiegészítettük, és így 14 ezer forintot fizettünk a rántott fogasért, a csuszáért, két üdítőért és két kávéért.

Kellemesen töltöttük ismét el az időnket, finomat ettünk, tele hassal távoztunk, és ami még nagyon fontos: az étterem munkatársai egytől-egyig kedvesek, öröm ide betérni.

Várom, hogy újra meglátogassuk ezt az éttermet – talán az őszi szezonban, amikor kisebb lesz a tömeg, és kicsit nyugodtabban megebédelhetünk.