Olyan is van, amikor a magánszemély a saját, külön bejáratú gépén futtat Linuxot, ahogy én, de hát ez egyfajta kedvtelés, mint madárpókot tartani otthon hobbiállatként: sok öröm van benne meg sok izgalom, de például a szomszédnak nyugodt lélekkel nem ajánlható. A szomszéd valószínűleg nem annyira kifinomult lélek, mint mi, ő talán felfogni se bírná, hogy egy madárpók nagy, szőrös potrohában mennyi kedvesség lakozik.
A GNU/Linux, mint a vágy titokzatos tárgya, pont attól szép, hogy kissé macerás. Mármint akkor, ha egyedül vagyunk vele és menet közben tanuljuk a rendszer-adminisztrációt. Ha azt akarom, hogy a GNU/Linux lássa a Psion netBook meghajtóit, először is össze kell szednem az ehhez szükséges információkat, amelyek egészen biztosan elérhetők, csak nem tudni, hol. Amikor megvannak, a többi kézügyesség dolga csupán, az Epoc–ó-Linux kapcsolat pedig igen stabil lesz, de addig kissé kanyargós út vezet…
(A teljes cikk a lap április 30-án megjelenő, 18. számában olvasható.)