Hol, mi a neten? - A keresés művészete 2.

Az interneten való információ-keresést számos tényező segíti, ugyanakkor bizonyos korlátokkal mindig számolnunk kell. Cikksorozaunk második része ezek között segít eligazodni.

Forduljon Jeeveshez

Vannak olyan keresők is, amelyek nem a kulcsszavak nyomába erednek, hanem természetes nyelven (angolul) megfogalmazott kérdésekre adnak választ. Ezek közé tartozik az Ask Jeeves (http://www.ask.com). Aki tud valamicskét angolul, feltétlenül látogassa meg ezt a helyet. A keresőmezőbe kell bepötyögnünk a kérdést (nem muszáj tökéletes angolsággal, a program nagyon "megértő"), és Jeeves a feltett kérdésre értelmező kérdésekkel válaszol, megpróbálván kipuhatolni, mire vagyunk kíváncsiak: így aztán előbb-utóbb csak sikerül egyeztetni álláspontjainkat. Meríthetünk elődeink tapasztalataiból is: a szolgáltatás ugyanis elraktározza a korábbi felhasználók eredményeit, a leghasznosabbnak ítélt válaszokkal egyetemben.

Holtkapcsok

A weboldalak hatalmas száma miatt a keresők által szolgáltatott eredményoldalak egy része már nem aktuális. Ha rákattintunk egy élőkapocsra, sokszor azt a választ kapjuk, hogy az oldal nem létezik. Lehet, hogy csupán áthelyezték, és az információkat nem frissítették fel, de az is lehet, hogy a hely egyszer s mindenkorra megszűnt.

A Google ezt a problémát oly módon kerüli ki, hogy felkínálja számunkra az oldalak tárolt változatát: így akkor is hozzájutunk a kívánt adatokhoz, ha az eredeti oldal nem érhető el. Ezeknek a tárolt oldalaknak egy másik előnyük is van: a Google színessel bejelöli rajtuk kulcsszavainkat, így az oldalakon végigfutva gyorsabban rátalálunk a keresett információra.

Fussatok, keresők!

Bár a nagyobb keresők - a Yahoo, az AltaVista, a Google, az MSN, az AOL, a Lycos vagy a magyar Vizsla - önmagukban is elég hatékonyak, az eldugott információmorzsákat könnyebben megtaláljuk olyan szolgáltatásokkal, amelyek párhuzamosan több keresőt is munkára fognak. Ilyen multikereső a MetaCrawler (http://www.metacrawler.com). Ez a szolgáltatás egy sor általános és speciális keresőt indít el egyszerre, és olyan obskurus oldalakra is rábukkan, amelyek a legtöbb keresőrendszerek nyilvántartásában nem szerepelnek.

Ezek a szolgáltatások mellesleg annak a fontosságára is rávilágítanak, hogy a webhelyek tulajdonosai bejelentsék online jelenlétüket. Hiába ugyanis a legcsillogóbb webdizájn és a legvonzóbb tartalom, a szörfösök sosem találnak rájuk, ha a keresők nem vezetnek nyilvántartást oldalaikról.

A pénz szaga

Látszólagos szabadsága - helyenkénti szabadossága - ellenére a web elsősorban a pénzről szól. És nem is csak az oldalakon átúszkáló és beugró hirdetések tömegéről - ez csupán a dolog feltűnőbbik oldala. Ami kevésbé nyilvánvaló a felhasználók többsége számára: a webhelyek tulajdonosai gyakran fizetnek a keresőszolgáltatásoknak, hogy eredménylistáikon előkelő helyen szerepeltessék helyeiket.

A dologban van némi ráció, hiszen nincs ember, aki keresései során az eredménylistán szereplő minden tételt tüzetesen végignézne. Keresési feltételeinknek általában sok száz vagy sok ezer oldal felel meg még abban az esetben is, ha Boole-operátorokkal szűkítettük a kereséseket: általában az eredménylista első néhány oldala után kimerül az ember, és nem folytatja a kattogtatást. Hatalmas előnyben vannak tehát azok a helyek, amelyek a lista elején találhatók.

Jog az információkhoz

Az internet természetesen politikai eszköz is. Végül is a tudás hatalom, és mindig is az marad. Az adatok egy része átlátható és könnyen hozzáférhető: csak el kell ugranunk érte a legkézenfekvőbb webhelyre, vagy beírnunk néhány logikus kulcsszót a keresőnkbe, és pár pillanat múlva már olvashatjuk is, amire kíváncsiak vagyunk.

Más információk viszont - akármilyen ügyesen zsonglőrködjünk is a kulcsszavakkal, és akárhány témába vágó, esetleg nem igazán releváns oldalt böngésszünk is át szívósan - nem ilyen könnyen elérhetőek. A kudarcért néha a mi ügyetlenségünk a felelős, néha az a személy a hibás, aki az oldalakat kódolta, és nem elég jól látta el metacímkékkel az oldalt. De az is előfordulhat, mégpedig nem is ritkán, hogy valaki nem akarta, hogy választ kapjunk kérdésünkre.

Mentsétek el kereséseinket!

A keresőket általában utasíthatjuk arra, hogy raktározzák el webes kutatásaink eredményét. Ha kedvenc keresőnk nem biztosítaná ezt a szolgáltatást, olcsó, vagy éppen ingyenes programokkal pótolhatjuk ezt a hiányt.

A SurfSaver (http://www.surfsaver.com) nevű ingyenprogram például böngészőnkkel tandemben dolgozik: a háttérben fut, és csak akkor lép akcióba, ha olyan helyre vagy weboldalra akadunk, amelyet szeretnénk elraktározni. Az oldalak eredeti elrendezésükben, grafikáikkal és formázásaikkal együtt mentődnek el, és a SurfSaver a kereteket és az oldalakon lévő élőkapcsokat is megőrzi. Az online kutatók roppant hasznosnak fogják találni azt a szolgáltatást, hogy a program az eltárolt oldalakon teljes szövegű kereséseket tud végrehajtani.

Aki modemen keresztül böngészi a webet, felgyorsíthatja a szörfözést a WebEarly 3.0-val (http://www.tto-software.com). Ez a program automatikusan eltárolja az aktuális oldal élőkapocs-információit (és esetleg azokat az oldalakat is, amelyekre mutatnak). Mindez azt jelenti, hogy ha netán úgy döntünk: rákattintunk az élőkapocsra, az oldal azonnal megjelenik. Minél többet használjuk a WebEarlyt, a program annál jobban megismeri szörfölési szokásainkat, feldolgozza érdeklődési területeinket, és megjegyzi azokat a jelszavakat, amelyeket gyakorta kell beírnunk.

Elzárt oldalak

Ha az eredménylista valamelyik élőkapcsára rákattintva zsákutcába futunk - az oldal nem létezik, vagy nem lehet hozzáférni -, előfordulhat, hogy az oldal a szóban forgó webhely idegenek elől elzárt részén található. Sok webhelyen bizonyos oldalak csak a regisztrált felhasználók számára látogathatók: a regisztráció ingyenes, és miután átestünk rajta, egy jelszót kapunk, amelynek birtokában már hozzáférhetünk az oldalak étvágygerjesztő tartalmához. Ha a kereső által kibányászott cím hosszú, tele van perjelekkel, és mondjuk ilyesformán fest: http://www.pcadvisor.co.uk/registered/download/utilities.html, akkor az első néhány elemet másoljuk be böngészőnk címmezőjébe. Azt fogjuk tapasztalni, hogy a http://www.pcadvisor.co.uk/registered a regisztrációs űrlaphoz vezet, és csak ennek kitöltése után juthatunk hozzá az ingyenes letöltési részhez.

Az is elképzelhető, hogy a webhely fejlesztője a hozzáférést egy kiválasztott csoport számára tartja fenn, és a hozzáférés megadása előtt ellenőrizni szeretne bennünket. Az elemzőcégek például nem szórják ingyen értékes tudásukat, és elvárják, hogy aki kíváncsi eredményeikre, az fizessen értük (vagy fizessen rájuk elő).

Végül az is előfordulhat, hogy a szóban forgó oldalon olyan keretek vagy Flash-elemek vannak, amelyeket nem minden böngésző és keresőrendszer tud megtalálni és megjeleníteni. Nem árt, ha a webhelyek tulajdonosai tisztában vannak azzal, hogy ezek a látványos, nézőcsalogatónak szánt formázási megoldások sokszor éppen hogy akadályai a hozzáférésnek.

Korábban:

Hol, mi a neten? A keresés művészete 2.