Konzolok csatája

A három vezető játékkonzol, a Sony PlayStation2, a Microsoft Xbox és a Nintendo GameCube megfizethető áron kínál jó teljesítményt, és rövidesen készen áll a széles sávú internetezésre. Cikkünkben megvizsgáljuk, méltó vetélytársai-e a konzolok a játékra felhangolt PC-nek.

A Sony a játékkonzolpiac óriása. Két éve indította útjára a PlayStation2-t, egy évvel megelőzve az Xboxot és a GameCube-ot. Ennek köszönhetően 30 millió PS2-t adtak el világszerte, több mint háromszor annyit, mint a másik kettőből együttvéve. Sok játékos egy igen egyszerű ok, a visszamenőleges kompatibilitás miatt vásárolta meg a PS2-t. Olyan gépre volt szükségük, amely a háromszáz PS2-játék mellett futtatja az ezernél is több PlayStation (PS1) játékot. De a hasonló árú, viszont erőteljesebb Xbox és az olcsóbb GameCube erős konkurenciát jelent a PS2-nek.

Tesztjeink egyaránt rávilágítottak a PS2 erősségeire és gyengeségeire. A legnagyobb hiányosságok a megjelenítésben mutatkoztak. A PS2-t a riválisokénál kevésbé részletgazdag képábrázolás és kevesebb különleges hatás jellemzi. Ez ugyan játék közben nem különösebben zavaró, de ha egymás mellé helyezzük a konzolokat, rögtön szembetűnik, hogy mennyivel gyengébb a PS2. Különösen kellemetlen, hogy sok játéknál nem sikerült megszüntetni az objektumok szélének recézettségét (anti-aliasing). Ez mindenre hatással van, a karakterektől (amelyek körvonala csipkézett) a halvány részletekig (ahol moarémintázat figyelhető meg). A jelenség leginkább az egyenes vonalaknál, például a Spider-Manben a felhőkarcolók ablakainál vagy a FIFA World Cup focipályájának vonalainál szembeötlő. Sokkal kevésbé jelentenek problémát a grafika fogyatékosságai a csak PS2-n futtatható (mindinkább az akciókra és az erőszakra kihegyezett) játékok esetében, ahol a programozók ügyesen ellensúlyozták a rendszer gyengeségeit.

A PS2 fő erőssége a kiváló játszhatóság. A vezérlő a maga két analóg botkormányával és rengeteg kézre eső gombjával valóságos mestermű. És noha grafikája nem a legpompásabb, a játékok remekül festenek rajta, és veszedelmesen könnyen rabul ejtik az embert.

Ami a hardvert illeti, negatívum, hogy a PS2 csupán két vezérlőkapuval rendelkezik, míg az Xboxon és a GameCube-on négy található. Igaz, hogy a PS2 esetében nem kell külön vezérlőt vásárolnunk a DVD-k lejátszásához, de a pluszpénzért az Xbox 8 gigabájtos merevlemezt és széles sávú internetcsatlakozást kínál. A PS2-höz kiegészítőket kell vennünk (lásd Széles sávú jövő című keretes írásunkat), ha háttértárra és internetkapcsolatra vágyunk.

A PS2 képességei jóval túlnyúlnak a játékon. A digitális kamerákhoz szánt, beépített iLink csatlakozás jóvoltából a - merevlemezzel és széles sávú internetkapcsolattal kiegészített - konzol valóságos házi szórakoztatóközponttá alakítható. Egyszer még talán a merevlemezes videorögzítésre is képes lesz, bár a Sony keveset árul el ezzel kapcsolatos terveiről. Egy szó, mint száz, az eladások terén egyelőre a PS2 a király, pozícióit azonban egyre inkább veszélyeztetik az erőteljesebb, többet tudó riválisok.