Az igazi veteránoknak, akik már a kezdetektől fogva szerepjátékoznak, bizonyára nem cseng idegenül a játék alcíme sem. Igen, a The Temple of the Elemental Evil az első, hivatalos kalandmodulok egyike. Kidolgozottsága mellett nagy előnye, hogy első szintű karakterek számára készült, ellentétben több Greyhawkos kortársával.
Az eredeti modulban a játékosok minden esetben ugyanarról a helyről indultak, de a program fejlesztői kicsit csavarintottak a dolgon. Hogy honnan indulunk, az attól függ, hogy milyen jellemű a parti. Elképzelhető, hogy mindjárt egy küldetéssel bíz meg egy nagyhatalmú NPC, de az is lehet, hogy mindjárt egy dungeonból kell kivágnunk magunkat. A fejlesztők azt ígérik, hogy a gonosz jellemű partik mindjárt nyakig találják magukat abban a bizonyosban.
Említettük, hogy a fejlesztőcsapat több tagja is részt vállalt a Fallout fejlesztésében. Mint emlékezhetünk, a posztapokaliptikus RPG-ben igen nagy szerepet kaptak a dialógusok, és ez a Temple of the Elemental Evilben sincs másként. Érdemes fejleszteni a nem csak csatákban hasznos szakértelmeket, mivel a dialógusokban kiválasztható válaszok és kérdések a "békés" szakértelmek - bluff, intimidate, stb. - értékétől függnek.
Visszatérve a jellemekhez, a játék elején az egész parti jellemét meg kell határoznunk. Ennek az a lényege, hogy csak bizonyos jellembeli karakterek kerülhetnek ugyanabba a csapatba. Tartozhatnak egy partiba kaotikus gonosz és kaotikus semleges karakterek, de melléjük nem tehettünk be mondjuk egy törvényes jó lovagot. Evvel kiküszöbölhető az a helyzet, ami a legtöbb számítógépes szerepjátékot jellemzi, vagyis hogy miért gyilkoljuk le a gonosz sárkányt, ha éppen van gonosz karakterünk is.