A vaku használatáról digifotósoknak

Ma már minden digitális kompaktgépen találunk vakut. Vannak helyzetek, amikor valóban jó szolgálatot tesznek ezek a miniatűr fényforrások, néha azonban jobban járunk, ha nem élünk velük. Hogyan döntsön hát a kezdő fotós világítás-ügyben?

A legszebb fények

A legszebb, legéletszerűbb világítást akkor kapjuk, amikor a természetes fényeket használjuk. Az ismert fotóművész, Jung Zseni mondta egyszer, hogy akkor vált fényképészből fotográfussá, amikor a műtermi lámpák helyett a természetes fényeket kezdte használni. Való igaz, hogy még a legdrágább műtermi vakukkal sem lehet pont azt a hatást elérni, amit szerencsés esetben a természetes fények nyújtanak számunkra. Persze vannak olyan esetek, amikor a természetes fények alkalmatlanok céljainkra. Ilyenek például nyáron a déli órák a tűző napon. Ilyenkor fotózás helyett inkább vonuljunk egy pohár hűs koktéllal az árnyékban elhelyezett nyugágyunkba.

Változó évszakok

Tehát nyáron a reggeli és a késő délutáni időszak a legalkalmasabb a fotózásra, ha derült az idő. Ha a Nap oldalról vagy a modellünk mögül süt, ilyen esetben is célszerű deríteni. (Hogy ez mit jelent, azt mindjárt kitárgyaljuk.) A teljesen borús, viharfelhős idő hátránya viszont, hogy a felvételek túl kékek lesznek (lásd. színhőmérséklet), de ezen még segíthetünk. A másik probléma, hogy a színek is tompábbak, kevésbé teltek. A legideálisabb világítás fotózási szempontból az enyhén fátyolfelhős idő, amikor a fénynek még van iránya, de az éles árnyékok már nem jelentkeznek. Ilyenkor tudjuk például a legszebb portrékat készíteni. Tavasszal és ősszel a kora reggeli és késő délutáni időszak kitolódik, szinte egész nap tudunk dolgozni a szabadban. A Nap ilyenkor alacsonyabb szögből világítja meg a Föld felszínét, és ez természetesebb, plasztikusabb hatást eredményez a képeken. A legszebb fények egyértelműen ősszel vannak. Az egyébként is csodálatos rozsdabarna színeket a párás levegőn áthatoló fénysugár csodálatosan tudja életre kelteni. A szinte költői mélységű, meleg színeket a digitális fényképezőgép is rendkívül élethűen tudja visszaadni.

Télen is rengeteg fotóznivaló akad, de ilyenkor némileg nehezebb a dolga a kezdő fotósnak. A sok fehér felület becsaphatja a fényképezőgép fénymérőjét, ezért a mért értéket általában korrigálni kell. Az esetek többségében egy-másfél blendét nyitni kell a mért értékhez képest, vagy az expozíciós időn kell ugyanennyit plusz értékben korrigálni. (A szabványos idő- és blendeértékek párt alkotnak, 125-öd időnél és 8-as rekesznél ugyanannyi fény éri a CCD-t, mint 250-ed időnél és 5.6-os rekesznél. Egy ilyen idő-rekesz párt fényértéknek hívunk. Ha az egyik összetevőjét egy értékkel növeljük vagy csökkentjük, akkor plusz vagy mínusz irányban egy fényértékkel módosítottuk beállításunkat.)

A fények más országokban

A szabadtéri fényekről általában elmondható, hogy iránya és jellege nagymértékben függ az adott ország földrajzi elhelyezkedésétől. Gyönyörű, sehol máshol nem reprodukálható fények vannak egyes napsütötte tengerparti területeken, például a Hawai-szigeteken, de talán még szebb, mindenesetre költőibb, plasztikusabb, szemet gyönyörködtető képeket készíthetünk Alaszkában, Skandináviában, vagy Szibériában. A profi divat- és modellfotósok jól tudják ezt, és nemcsak a kitűnő helyszínekért képesek egy-egy sorozat miatt ilyen messzi vidékekre utazni, hanem az utánozhatatlan hangulatú fények miatt is. Ha külföldön járunk, érdemes ezzel tisztában lennünk, és tudatosan keresni egy adott terület jellegzetes fényeit, hogy aztán pixelek formájában életre keljenek számítógépünkön.