A vaku használatáról digifotósoknak

Ma már minden digitális kompaktgépen találunk vakut. Vannak helyzetek, amikor valóban jó szolgálatot tesznek ezek a miniatűr fényforrások, néha azonban jobban járunk, ha nem élünk velük. Hogyan döntsön hát a kezdő fotós világítás-ügyben?

Furcsa egy jószág a szemünk. Sokszor úgy képes becsapni bennünket, hogy észre sem vesszük a csalafintaságot. Barátaink ruháját, arcát, sőt a saját holmijainkat is azonos színűnek érzékeljük a szabadban és otthon este, a lámpafénynél is. De próbáljuk csak meg lefotózni! Azonnal szembetűnik, hogy a napfénynél természetes színében pompázó tárgy esti villanyvilágításnál sokkal sárgásabbnak tűnik. Miért van ez így? A tárgyakat megvilágító fényforrások, például a Nap és az izzólámpa, különböző színű fényt bocsátanak ki. Szaknyelven ezt úgy mondjuk, hogy különböző színhőmérsékletűek. A színhőmérsékletet Kelvin fokban szokták megadni. A Nap és a vaku fénye nagyjából azonos, kb. 5500 Kelvin fokos. Persze a Napnál ez csak a délelőtti és kora délutáni órákra érvényes, és akkor is csak hozzávetőleges adat. Kora reggel és késő este a Nap fénye sárgásabb, ekkor színhőmérséklete jóval alacsonyabb. Az izzólámpák fénye is jóval sárgásabb fényt bocsát ki, mint a nappali természetes fény, ez típustól függően 2600-3800 Kelvin fok között változik.

A színes filmek többségét a nappali napfény, ill. vaku színhőmérsékletéhez hangolják, ezért a lámpafénynél elkészített felvételek természetellenesen sárgának tűnnek. A szemünk az életben azért nem észleli ezt a különbséget, mert agyunk tapasztalati úton alkalmazkodik a változáshoz, és "szoftveresen" korrigálja a látványt. A film nem képes ilyesmire, ezért a lámpafénynél készült felvételeket vagy egy kékes színű szűrővel szokták korrigálni, vagy úgynevezett műfény érzékenyítésű filmet használnak. A két, egymástól eltérő jellegű fényt mindenesetre nem tanácsos egy felvételen kombinálni, mert vagy csak az egyiket, vagy csak a másikat tudjuk élethűen visszaadni.

Ez utóbbi szabály a digitális fényképezésnél is igaz, viszont sokkal egyszerűbb dolgunk van a fotók korrigálásánál. Nincs szükségünk különböző szűrőkre, egyszerűen felvételkor meg kell adni a fényképezőgépnek, hogy milyen jellegű felvételt akarunk készíteni. Választhatunk napfényes és felhős idő, lámpafény, neonvilágítás, vakus felvételek között, sőt, ha ezzel nem akarunk bíbelődni, a legtöbb esetben az automata állást is választhatjuk. Ilyenkor a gép saját maga szabályozza be a helyes színhőmérsékletet, más szóval beállítja a fehéregyensúlyt.

Egyes professzionális gépeknél Kelvin fokban is meg lehet adni a színhőmérsékleti értéket, sőt egy fehér lappal meg is lehet mutatni a gépnek, hogy mit szeretnénk hófehérnek látni. Ezt hívjuk kézi fehéregyensúly-állításnak.

(Az írás egy kis ízelítő Hidegkuti Gergely-Vinnay Péter Digitális képalkotás című könyvéből.)