Day of Defeat

Vannak játékok, melyek szavatosságát a gamerek által készített modulok garantálják. Ezen modulok időnként annyira jól sikerülnek, hogy önálló játékként jelennek meg, mint például a Counter-Strike, illetve a Half-Life legújabb addonja, a második világháborús Day of Defeat.

Képek

Az akciókat, melyekben a Counter-Strikehoz hasonlatosan egy csapat tagjaként vehetünk részt, gyalogosan kell végrehajtanunk, tehát ne várjuk, hogy a BF 1942-höz hasonlóan most is bepattanhatunk járművekbe. Szerencsére ez az ellenségre is vonatkozik, úgyhogy nem fognak tankokkal lövöldözni ránk, miközben mi gyalogosan rohangálunk a harctéren.

A Day of Defeattel szemben semmiképpen sem lehet megfogalmazni azt a kritikát, hogy a játék nem elég realisztikus. Először is az általunk irányított katona rendelkezik kitartással (stamina), mely fokozatosan fogy, hogyha hősünk sprinttel, vagy éppen ugrál. Ez kapásból meglövi azokat a Quake mestereket, akik folyamatos ugrálással kergetik őrületbe ellenfeleiket. Szintén valószerű a célzás módja is. Eleve ha ugrunk, nem tudunk tüzelni, illetve ha mozgunk, sokkal kevesebb esélyünk van a találatra, mintha szépen egyhelyben állnánk.

A játék elején eldönthetjük, hogy katonánk milyen karakterosztályba tartozzon. Sajnos a többi, hasonló lehetőséget kínáló játékkal ellentétben ez nem befolyásolja a katona képességeit, csupán azt határozza meg, hogy milyen fegyvereket használhat a küldetések során. Ugyan minden oldalnak külön kategóriái vannak, ezeket mégis be lehet pakolni négy csoportba: mesterlövészek, közelharcra kiképzett katonák, általános gyalogosok és géppuskások.

A program két játékmódot kínál a virtuális katonáknak. Az egyikben a hasonló játékokban már jól megismert zászlókat kell megszerezni, melyek ezúttal időről időre tűnnek fel a tizenöt harci térkép véletlenszerű pontjain. A másik módban a feladatok összetettebbek, mivel nemcsak megszerezni kell valamit, hanem elpusztítani, vagy éppen megvédeni egy adott célpontot, például egy meghibásodott tankot, vagy mondjuk a rádióállomást.