Az említett tizenöt térkép igen ügyesen lett megszerkesztve, legalábbis ami a taktikai tervezést illeti. A térképek mindegyikén számos lebombázott épület, romos raktár, kiégett autóroncs biztosít fedezéket számunkra. A dolog azonban kétélű fegyver, mivel ezek a rejtekhelyek remek rajtaütési lehetőséget is biztosítanak ellenségeink számára. Hogy még érdekesebb legyen a helyzet, a nem egy térképen folyamatosan bombázza a tüzérség a területet, úgyhogy előfordulhat, hogy azt sem tudjuk, mi hullott éppen a nyakunkba.
A grafikát illetően a Day of Defeat alatt az eredeti Half-Life motorja dolgozik, ami, meg kell vallani már nem egy mai darab, így megjelenésében a program nem veheti fel a versenyt a legszebb akciójátékokkal. Ennek ellenére a környezet elég részletesen lett kidolgozva ahhoz, hogy ne kelljen avval foglalkoznunk, hogy milyen csúnya játékot is kaptunk kézhez.
Azt nem tudhatjuk, hogy arat-e akkora sikert a Day of Defeat, mint amekkorát kaszált a Counter-Strike, de az biztos, hogy a már idejétmúltnak tekinthető HL motor ellenére az FPS rajongók bizonyosan hosszú órákat fognak Normandiában tölteni.