Kétfiókos asztali CD-írók tesztje

A ma már ősréginek számító kétkazettás magnókhoz hasonló elven működnek a ma használatos kétfiókos asztali CD-írók. Cikkünkben három gyártó készülékeit vettük górcső alá.

A purista, de elegáns külső kevesebb szolgáltatást és felhasználhatóságot, de jó hangminőséget, megbízható készüléket rejt magában. Mondhatnánk, "ohne cicoma, csak a dolgomat végzem" típusú készülékkel ülünk szemben. Itt is rendszerkészülékkel van dolgunk, logikus tehát, hogy illeszkedik a többi Sony-hifi-komponens kiviteléhez az idei gyártási programban. Csatlakozásait tekintve egyazon kimenetet használ mindkét játszó oldala, akár analóg, akár digitális kimenetről legyen szó. Digitális csatlakozási lehetőség csak optikai úton történhet, koaxiális be- és kimenetet nem találunk a hátlapon. Amikor mindkét fiókban lejátszásra váró lemez van, a jobb oldali játszó műsora megszakítja a bal oldaliét, így nem tudunk keverni. Mivel az egyik játszóban kiprogramozott műsor nem indítja el a másik fiókban lévő lemezt, folyamatos játszásra nincs lehetőség. Egy kicsit a kezelőszervekkel is spóroltak - vagy racionalizáltak -, több szolgáltatás használata a távvezérlőre van bízva. Itt nem zavar az ajtónyitó kezelőgombja, jó helyre tették.

Sony RCD-W3

A felvételeket kiválóan készíti, nemcsak a saját felvevőfiókjában, de más készüléken játszva se lehet hangminőségben különbséget tenni gyári és másolat között. Részletezőképességben felveszi a versenyt bármelyik vetélytársával ebben az árkategóriában. Térképzése a kevés hangszeres művekben és főleg a "kamarázásban" mutatkozik meg. Derűs, nyílt hangzású játszó. Ha olyan rendszerünk van, amelynek homogén és semleges a kábelezettsége és a hangszóróink is jól tudják a középtartományt, olyan élményben lesz részünk, amely alapján lecseréljük CD-játszónkat egy ilyen kombinált íróra.