Ami az egyiknél előny, az a másik megítélésénél hiányosságként róható fel. Ha nem vagyunk ilyen szőrös szívűek, akkor kijelenthetjük: a három készülék két kategóriát képvisel. Mindenesetre a hangzás minőségének alapján a H/K vitte el a pálmát, orrhosszal a többi résztvevő elől. Ez nem az elkészített felvétel minőségi különbségében mutatkozott meg, mert azt mindegyik résztvevő igen jót produkálta. A rangsor a lejátszandó gyári lemez és az arról készült kitűnő felvétel lejátszása, készülékenkénti különbsége miatt alakult így, valamint a szolgáltatásokban rejlő hiányosságok és többletek miatt. Mindegyik géppel igen jó felvételt lehet készíteni, de valószínűleg a beléjük épített D/A-konverter minőségi különbsége határozza meg a végeredményt, a hangzást. A H/K valósághűbben, analógosabban, hosszasan élvezhetőbben muzsikált még a Denonnál is. Ez a mérhető paraméterek közötti különbségben is megmutatkozik.
A Denonnak más a hangzáskaraktere, egy kicsit megnyomja a középtartományt, hangsúlyosabbá téve az énekhangot és mindent, ami 1000-2000 Hz körül a zenében történik. A nagy meglepetést a Sony igen jó hangja hozta, még akkor is, ha szolgáltatásai terén kissé le van maradva a többitől. A következőképpen ajánlom mindhárom készüléket. Harman/Kardont azoknak a "hangász" barátoknak, akik nagy értékű - ez alatt a hangot is értem - berendezések tulajdonosai, valamint sok felvételt készítenek élő előadásról és mindenféle forrásból. Kitűnően használható pl. féltve őrzött analóg lemezgyűjtemény digitális archiválására.
A Denon a "zenélők" kiválóan használható masinája, mert komfortos, több lehetőséget adó előadói masina. Természetesen megtévesztően azonos másolatot ír, de nem high-endbe hajló hangzású. A Sony a hangját tekintve második helyezett lehet, de kevés a szolgáltatása, illetve a tesztgyőztes voltaképp mércét állított fel, amelyet a Sonytól is számon kérünk. A Sony az igazi "ős-hifista" készüléke, aki a barátoktól kölcsönvett lemezeket másolja hosszú éjszakákon át, miként sokan teszik.