A játék főszereplője a program címét is adó katona, John Chaser, aki sajnálatos módon semmire sem emlékszik korábbi életéből. Tán még ennél is kellemetlenebb, hogy a játék elején egy orvosi vizsgálóasztalon tér magához, ami kifejezett kísérleti nyúl érzéssel tölti el hősünket. Még ennél is aggasztóbb azonban, hogy amint Chaser barátunk lekászálódik az asztalról, egy rakás felfegyverzett katona ront a szobába, és megpróbálják kísérleti nyúl barátunkat nyúlpaprikássá változtatni.
A feladat tehát adott, ki kell valahogy jutnunk a kísérleti laborból, ami egyrészt azért nem könnyű feladat, mert mindenhol ránk vadászó fegyveresekbe botlunk, másrészt a labor egy űrállomáson van, úgyhogy nem lehet csak úgy kivetődni az ablakon. Ha sikeresen megszabadultunk az űrkórházból, kalandjaink a Földön folytatódnak, ahol a maffiától kezdve a yakuzáig mindenféle alvilági csoport feni ránk a fogát. Ha még őket is sikerült túlélni, indulhatunk is a Marsra, ahol kiderül, hogy valójában egy rebellis, a helyi kormányként funkcionáló megacég ellen harcoló szervezet tagjai vagyunk.
Ennyit a történetről, nézzük a konkrét elemeket. Először is, unatkozni biztosan nem fogunk a Chaser alatt, mivel egy ízig-vérig akciójátékkal van dolgunk. Függetlenül attól, hogy éppen melyik helyszínen hadakozunk, ellenség bőségesen akad, így egyik heves tűzharcból fogunk a másikba csöppenni.
Az ellenfeleket vezérlő mesterséges intelligenciánál már láttunk jobban megírtat is, de azért ne számítsunk esztelenül felénk rohanó öngyilkosjelöltekre. A katonák és a rosszfiúk szinte minden esetben fedezik egymást, és ha nem is céloznak túl pontosan, mindig elég ólmot fognak a nyakunkba zúdítani ahhoz, hogy alig legyen időnk fedezéket találni. Az ellenfelek egy másik „erőssége”, hogy szinte minden bokorból előbukkanhatnak, úgyhogy sosem lehetünk biztosak benn, hogy a pályák minden szegletét megtisztítottuk már.
Persze nem kell mindig a hőn áhított fedezékekben lapulnunk, mivel számos fegyver áll rendelkezésünkre, hogy viszonozzuk az ellenségek ólomba foglalt kedvességét. Tán egyesekben csalódást kelthet, hogy a fegyverek legtöbbje huszadik századi modell, ami tényleg furcsa egy jövőben játszódó program esetében. De sebaj, a készlet igen bőséges, nincs hiány pisztolyokból, puskákból, géppisztolyokból, távcsöves puskákból, melyek mellett gránátok egészítik ki az étlapot.
A tűzharcokban bármennyire is hihetetlen, komolyan meg is lehet sérülni, ezét a fejlesztők elhelyeztek a pályákon health, illetve armor csomagokat, ahogy az egy valamire való FPS-ben illik is. Ami problémát jelenthet, hogy ezek a csomagok nem teremnek minden bokorban, úgyhogy próbáljunk meg minél jobban vigyázni az irhánkra. Ezt kompenzálandó, lőszer viszont van bőségesen, úgyhogy az áldással nem kell spórolnunk.
A játék grafikájára aligha lehet panaszunk. A CloakNT motor rendkívül impozánsan teljesít, különösen ami a környezet textúráinak részletességét, illetve a fény-árnyék hatásokat illeti. A helyszínek amúgy is igen hangulatosra sikeredtek, legyen szó a játék elején szétlőtt űrbázis fémcsontvázáról, a Föld városainak grafitival teleszórt gettóiról, vagy a Mars bázisairól. Azért akad üröm is az örömben: nem egyszer találkozhatunk avval a kellemetlen buggal, hogy a lelőtt ellenfelek belelógnak a falakba, sőt, még az is megeshet, hogy átesnek az alattuk lévő szintre a padlón keresztül.
A zene és a hanghatások a grafikához hasonlatosan magasan ütik az elfogadható mértéket. A zene minden helyszínen illik a hely hangulatához, a fegyverek dörgése pedig vérgőzös koncerté változtatja az összecsapásokat. Talán a főszereplő, illetve a karakterek kiszólásai lehettek volna kevésbé hollywoodiasak, de hát annyi baj legyen.
Az mondjuk nem valószínű, hogy a Chaser felveheti a versenyt az ősszel-télen megjelenő shotter-nagyágyúkkal, mint a HL 2, a Doom 3, a Chrome, vagy a STALKER, de kétségtelenül színvonalas akcióprogram, és főleg azoknak ajánlható melege figyelmébe, akik a régimódi, ólomban bővelkedő FPS irányzatot részesítik előnyben a manapság divat tactical shooterekkel szemben.