Adol Christian kalandjai PC-n is

Következő cikkünkben egy olyan játékkal ismertetjük meg kedves olvasóinkat, mely egy, Japánban rendkívüli népszerűségnek örvendő RPG sorozat legújabb epizódja a Ys VI: The Ark of Napishtim, mellyel kapcsolatban van remény arra, hogy nemcsak a távol keleti játékosoknak okoz kellemes perceket.

Igen, a játék címében szereplő hatos nem egy egyszerű fantáziaelem, hanem bizony azt jelzi, hogy a Ys széria immár a hatodik részéhez érkezett. Ne csodálkozzanak azonban az olvasók, ha eddig egyetlen részével sem találkoztak, hisz a sorozat mindezidáig a Felkelő Nap országában hódított, és a legutóbbi, ötödik rész megjelentetése óta is eltelt már kilenc esztendő. Az első öt rész SNES-re készült el, de a hatodikkal már a PC, valamint a PS2 tulajdonosok is játszhatnak, és remélhetőleg már nemcsak Japánban.

Ami nem változott az előző részekhez képest, az a főszereplő kiléte, hisz a hatodik epizódban is Adol Christian bőrébe bújhatunk bele. Ezúttal barátunk egy, rehdának nevezett, tündérszerű népek lakta faluban tér magához, miután a rehdák megmentették őt egy hajótörés után. A kalandok során azért nincs teljesen magára utalva, hisz nemsokára két falusi sámán-lánykát, valamint egy meglehetősen ambiciózus, kincsvadász hajóskapitányt is az oldala mellett tudhat.

Ezekre a segítőkre szükség is lesz, hisz akad egy dolog, amiben az Ys bizonyosan nem szűkölködik: ellenségekben. A játékmenet a korábbi epizódokhoz hasonlóan maradt rendkívül egyszerű, vagyis miközben eljutunk - vagyis csak megpróbálunk eljutni - egyik pontból a másikba, sorra vágjuk le a ránk rontó ellenségek hordáit. Az irányítás sem bonyolultabb, hisz elegendő a mozgásért, az ugrásért, illetve a fegyverek cserélgetéséért felelős billentyűk felett tartanunk az ujjainkat, és persze az sem árt, ha átlagon felüli reflexekkel rendelkezünk.

Adol barátunk az ellenségeket kardjaival próbálja megnevelni, melyekből három áll rendelkezésére. A három kard három természeti elemhez, illetve erőhöz, a szélhez, a villámláshoz, valamint a tűzhöz kötődik. Hogy mikor melyiket érdemes használni, azt az ellenfél kiléte határozza meg, hisz minden szörnyetegnek megvan a maga gyenge pontja. A kardoknak vannak különleges támadásaik, melyeket a támadás- és mozgásbillentyűk együttes megnyomásával csalhatunk elő, sőt, még szintet is léphetnek, minek következtében újabb és újabb mágikus támadásokat csalhatunk elő fémburkuk alól. Ilyen lehet a kisebb ellenfelek csoportjainak elsöprése, vagy a főszörnyeknek okozott fokozott sebzés.

Ha már az ellenségeknél tartunk, vessünk is egy picit részletesebb pillantást a kardélre hányásra várakozó szerencsétlenek sorára. Őket két, egymástól nagyon eltérő csoportba sorolhatjuk: mezei szörnyetegek és főellenségek. A mezei jelző itt nem túlzó, hisz ha nem bizonyulunk nagyon ügyetlennek, akkor a kisebb ellenségek tényleg csak nagy hordákban jelenthetnek komoly veszélyt. A főszörnyek ezzel ellentétben annyira kemény diók, hogy a fejlesztők belecsempészték azt a segítséget a játékba, hogy ha elfelejtettünk menteni, és már a főellenségnél tartunk, akkor elhalálozás esetén már csak vele kelljen ismét szembenéznünk. További nehezítés a főellenségek elleni harcban, hogy nem nyithatjuk ki a hátizsákunkat, így csak azokat a varázsitalokat ihatjuk meg, melyek éppen az övünkben vannak - lásd: Diablo. Szerencsére van egy külön játékmód, melyben csak a főkolompos rémeket csépelhetjük, így nem kell teljesen gyakorlatlanul nekik mennünk az éles játékban.

A hatodik Ys játékban megmaradt a korábbi részekben megszokott fej fölötti nézőpont, de a grafika természetesen egy csöppet javult az SNES-es korszakhoz képest. A kalandok valós időben renderelt hátterek előtt zajlanak, melyeket rendkívül részletes objektumok népesítenek be. A főszereplő, társai, valamint az NPC-k kétdimenziósak maradtak, de ezt ellensúlyozza a részletgardag mozgásvilág, amely a szintén 2D-s karakterekkel dolgozó Divine Divinityt is a remek grafikájú programok közé sorolta. Nem maradtak ki az olyan alapvetőnek számító effektusok sem, mint a hullámzó fűtenger, vagy a hajlongó lombkoronák, de ezeket erősebb masina híján akár ki is kapcsolhatjuk.

Általában örömmel fogadják a játékosok, ha egy elhaltnak hitt sorozat éled fel poraiból. Igaz, hogy nosztalgikus emlékeket az Ys VI: The Ark of Napishtim csak a japán játékosokban ébreszthet, de ha a fejlesztők kitesznek magukért, akkor az európai gamerek sem fogják grimaszolva fogadni Adol Christian hatodik kalandját.