Az információs társadalom fejlettségét jelző mérőszámok azt mutatják, hogy egyre jobban lemaradunk Európa fejlett országai mögött. Mire vezethető vissza, hogy Magyarországon az információs társadalom lassabban épül a kívánatosnál?
- Az biztos, hogy az információs társadalom ügye nem élvez politikai prioritást. A költségvetési megszorító intézkedéseknek, amelyek éppen az információs társadalom építésének alappilléreit, az oktatást, a kutatást és az informatikát sújtották, egészen egyértelmű volt az üzenete.
A lényeg tehát, hogy kevés a pénz?
- Tény, hogy a pénz kevés, de ennél azért többről van szó. Sok pénzt is lehet rosszul elkölteni, kevéssel is lehet okosan gazdálkodni. A "huszárvágások" ideje elmúlt. Önmagában egy óriási tőkeinjekció sem oldana meg semmit. Hosszú távú, több kormányzati cikluson átívelő programokra, következetes aprómunkára van szükség, amely a forrásokat helyes prioritások mentén, széles körben teríti szét.
Okosan adagolt pénz és hosszú távú programok. Mi kell még az információs társadalom építéséhez?
- Politikai és társadalmi konszenzus, valamint szakértelem mindenek felett. Jelenleg a "politikai rövid táv" logikája érvényesül. A feladatgazdákat elsodorják az események, a teljesítménykényszer, szinte mindenkit azonnal a mélyvízbe dobnak, anélkül, hogy módjában állna megismerkedni az információs társadalom diskurzusaival, fogalmaival, legjobb gyakorlataival.
Ilyen körülmények között mi a legsürgetőbb feladat?
- Az információs társadalom fejlettségét mutató mérőszámok nem hazudnak: lemaradásunk a fejlett Európa mögött folyamatosan nő. Azok az országok, amelyekkel korábban együtt mozogtunk - például Csehország, Észtország vagy Szlovénia -, megelőztek minket. Erre a jelenségre a legmagasabb szinten is komolyan oda kellene figyelni. A politikusoknak - építő célzattal - kétségbe kellene esniük, ugyanúgy, ahogy a társadalomkutatók teszik. A ma tapasztalható nyugodt derű helyett teremtő hisztériára volna szükség. Óriási hiba ilyen helyzetben részsikereket és biztonságot üzenni, sokkal hitelesebb az őszinte kétségbeesés. Ha az informatikai tárca, a kormány és a miniszterelnök elfogadja és beismeri azt a tényt, hogy leszakadunk, majd e tényre helyesen válaszolva azt mondja, hogy a folyamat megfordítása érdekében egyesíteni kell az erőket, akkor ezt a társadalom nem negatív üzenetként, politikai kudarcként tekinti, hanem valós, saját tapasztalataival egybecsengő helyzetértékelésként éli meg.
Összességében milyen osztályzattal illetné a kormányok információstársadalom-építő munkáját?
- Ha iskolai osztályzatokban gondolkozunk, akkor Antall-kormány: szekunda. Horn-kormány: a Sulinet miatt kettes. Orbán-kormány: az első két évben szekunda, a második két évben közepes. Medgyessy-kormány: eddig erőtlen közepes. A nagy kérdés az, mire megyünk egy közepessel egy olyan versenyfutásban, ahol még csillagos ötössel is le lehet szorulni a dobogóról. A mindenkori kormányok ténykedését emiatt az "elmaradt haszon" felől lehet és kell megközelíteni. Sok minden történt, de a házi feladatok átlagos ellátása kevés a leszakadás megállításához: nagyon várunk egy bátor, vizionárius, eltökélt, hosszú távú, offenzív, versenyelőny-teremtésben gondolkodó szemléletre - egy nagy és jó irányú fordulatra a kormány információstársadalom-politikájában.
Mallász Judit