Nikon D70 - A válasz

A digitális fényképezőgépek történetében mérföldkőnek számító EOS 300D bemutatásával jelentős sikereket ért el a Canon. Ezt nyilvánvalóan nem nézhette tétlenül a Nikon sem. Lássuk, hogy sikerült a nagy rivális válasza, a D70!

Igazából a mai cserélhető objektíves tükörreflexes kamerák külseje olyannyira hasonló, hogy sokat nem is lehet róluk mondani. A design teljesen funkcionális, igaz egyben tulajdonképpen szép is. Érdekes, hogy a korábbi modellekhez képest a markolaton található jellegzetes függőleges piros csík most egy széles lefelé mutató nyílra változott. Míg a Canon az EOS 300D ezüst színével is jelezte, hogy nem tartozik a nagyágyúk közé, addig a Nikon ezt a gépet is a szokásos fekete színben készíti. A burkolat egyébként igen kellemes tapintású műanyagból készül, valamiféle puha, rugalmas, de mégis tartós keverékből. A D70 felépítése az utóbbi évek Nikon modelljeihez (D100, D2H) nagyon hasonló, de a gép könnyebb és kisebb azoknál. A jobb oldalon található markolat igen jól eltalált, kényelmes fogás esik rajta. A jó tartást fokozza a hátlapon a CF kártyafoglalat fedelén található kiemelkedés. A gép kezelőszerveinek elhelyezése és működése jobbára a gyár korábbi gépeihez hasonló, s az sem meglepő, hogy a gép kidolgozására, minőségére nemigen lehet panasz.


Kezelőszervek

Bár a D70 kezelőszerveinek elrendezése szokásosnak mondható, néhány szóban mégis érdemes bemutatni azt. A gép elején találhat a fém objektívfoglalat és az optikák rögzítését oldó gomb, illetve az autófókusz és manuális fókusz üzemmódok közti váltást biztosító kapcsoló. Az igen magasra felugró vakut a tövében levő gombbal nyithatjuk ki, mely a vakukorrekció állításához is szükséges. Az optika és a markolat között található az autófókusz segédfényt kibocsátó lámpa. Ahogy az megszokott a markolat tetejére - pontosan a mutatóujj alá - került az exponáló gomb és a főkapcsoló, a markolatba süllyesztve pedig az egyik beállítótárcsa, amivel a különféle paraméterek módosíthatók.

A gép tetejét vizsgálva a baloldalon rálelünk a programtárcsára, mellette a vakura, illetve a külső vakuk csatlakoztatására szolgáló vakupapucsra. A jobb oldalon a legfontosabb paramétereket mutató kijelzőt, illetve az LCD háttérvilágításának kapcsolóját találjuk. Mint fentebb említettük, a markolat tetején helyezkedik el a kioldógomb, de van itt még két kis gomb is, az egyik a fénymérési módok közti váltáshoz, a másik az expozíció korrekció beállításához.

A D70 felülnézetben

A vállszíj csatlakoztatására szolgáló fülek a gép két oldalára karültek. A markolat felöli oldalon mást nem is találunk, míg balról a gumifedeles csatlakozók sorakoznak (a felső alatt a hálózati adapter és az A/V kábelé, alul pedig az USB-é).


A gép hátoldala

Mint mindig, most is hátul találjuk a legtöbb gombot, szerencsére logikusabb elrendezésben, mint a D100-on. A bal felső sarokba került két gomb a különféle sorozat-felvételi beállításokra szolgál, míg a kereső másik oldalán lévővel a kioldó gomb nélkül is végezhetünk fénymérést, illetve az élességállítást. A kereső melletti csúszka a dioptria korrekció állítására szolgál. A markolatban levő beállítótárcsa párja a hátlap jobb felső részre, pontosan a hüvelykujj alá esik. A középen elhelyezkedő LCD bal szélén öt kapcsoló sorakozik, melyek több funkciót is kapta. Egyrészt itt kapcsolhatjuk be a képek lejátszását, illetve innen indítható a menü is. Felvétel közben ezekkel a gombokkal érhető el az érzékenység, a fehéregyensúly, és a képminőség beállítás, míg lejátszáskor a nagyítás, és megjelenítési mód állítható velük. A kijelző túloldalán helyezték el az iránygombokat, melyekkel az aktív fókuszpont is kiválasztható, feltéve, hogy az alattuk lévő kapcsolóval ezt nem tiltjuk le.

Hátoldal: logikus elrendezés

A kezelőszervek elrendezése jól sikerült, bár még mindig nem ez a legjobb vezérléssel rendelkező a digitális gép a piacon. Mindenesetre aki már használt tükörreflexes digikamerát, az könnyedén eligazodik majd, de másoknak sem tart majd sokáig, mire megszokják a gépet.