Középpontban a Jupiter-incidens

A stratégiai játékok és a science fiction már a műfaj megjelenésekor összefonódtak, hisz mind a Dune 2, mint az Orion a távoli jövőbe repített bennünket. Ezt teszi a Mithis Games Nexusa is, mely üde színfolt lehet az utóbbi évek csalódásai után.

Igen, ha jól belegondolunk, mind a valós idejű stratégiák, mind körökre osztott társaik első nagy sikerű példányai között találunk sci-fi témájú játékokat. Az RTS-eket nézve a Frank Herbert univerzumában játszódó Dune 2-t egyenesen műfajteremtőnek is tekinthetjük, és ugyan az úttörők csákányát ne vegyük ki a Civilization kezéből, a Master of Orion is erősen hozzájárult, hogy a körökre osztott stratégiák kategóriája milliók kedvencévé váljon. A tendencia most sem szakadt meg, habár talán előtérbe helyeződött a fantasy, és a több kort felölelő történelmi téma, de az vitán felül áll, hogy amíg igény lesz stratégiákra, addig e játékok a világűrt is megcélozzák.

Nézzük konkrétan a Nexust, melyet a fejlesztők egyaránt készítettek a profiknak, akik minden egyes apró részletet a saját kezükbe szeretnének venni, és a kezdőknek, akik inkább vágynak egy könnyed hangvételű programra, ami azért mégsem shooter. Persze nehézségi fokozatok más játékokban is vannak, de a Nexus fejlesztői más módszert agyaltak ki.

A programban a feladatunk űrhajók irányítása, ami valahol a szimulátorok világa felé tolja el a Mithis próbálkozását. Ha nem akarunk nagyon belebonyolódni a navigálás nehézségeibe - vagyis a fent vázolt kezdők kategóriájába tartozunk -, akkor semmi más dolgunk nincs, mint meghatározni, hogy az űrhajó hová menjen az űrben, illetve melyik űrhajót támadja meg, és annak melyik alkatrészére nyisson tüzet. Ezt néhány kattintással elérhetjük, vagyis ebben a "fokozatban" a játék megtanulására fordított idő gyakorlatilag zérusra csökken.

Már sokkal jobban érződik a szimulátoros hatás, ha a bonyolultabb verzióba vágunk bele. A bonyolultabb persze nem azt jelenti, hogy most ugyanazon feladatokat húsz menüt lenyitva érhetjük el, hanem azt, hogy a hajó, illetve a fegyverzet irányításának sokkal több részfeladata zúdul a mi nyakunkba. Egyfelől nemcsak azt mondjuk, hogy menjünk ide, vagy oda, hanem pontosan kell a hajót kormányozni, melyhez a hajtóművek teljesítményét is adjusztálnunk kell. A fegyvereket külön élesítjük, célzunk velük, de nem feledkezhetünk meg a megfelelő lőszer betöltéséről sem. Ez talán első hallásra ijesztőnek tűnhet, de nem kell annyira kapkodnunk, mint egy szimulátorban, és ha összegabalyodtunk a feladatokkal, visszatérhetünk az egyszerűbb módra.

Aligha lehetnek megvívni egy stratégiai csatát, ha minden egyes unitot nekünk kellene navigálnunk a pilótafülkéjükben ücsörögve, de a Nexus sztorija sem erről szól. Adva vagy egy hatalmas központi hajó, melyen az általunk képviselt faj - emberek, emberszerű humanoidok, rovarra emlékeztető kreatúrák, vagy valamilyen teljesen absztrakt formációk - főkolomposai ücsörögnek. Ezt az anyahajót szúnyogok rajaként követi a vadászok és kis bombázók armadája. Mi a szimulátorra emlékeztető összetettebb módban a nagy hajót irányítjuk, és ennek a fedélzetéről adhatjuk ki a parancsokat a kisebb egységeknek. Ez a profiknak készült változatban sem tart tovább pár egérmozdulatnál, úgyhogy nem veszünk el az irányítás óceánjában.

Minden hajón legénység szolgál, és a crew tagjainak képzettsége határozza meg, hogy a kiadott utasítást milyen hatékonyan hajtja végre a kijelölt egység. Ez egyfelől jó ötlet, hiszen nem degradálja színes képpont-halmazokká az unitokat, másrészt egy kis szerepjátékos ízt is visz a Nexusba. A legénységet vezető tisztek ugyanis szinteket léphetnek a sikeres csaták után, és mivel a küldetések után magunkkal vihetjük őket, a játék vége felé nagyon hatékony seregünk lehet, már ha nem küldjük oktalanul halálba a tisztjeinket.

A játék grafikájára nem lehet panaszunk, hisz a fejlesztők minden modern megjelenítési effektust bevetettek a bump mappingtól a legpengébb fény-árnyék hatásokig. A hajók kinézete attól függ, hogy melyik fajt választottuk, és e választás erősen befolyásolja az egyes típusok hatékonyságát is. A többjátékos módban összesen nyolcan csaphatunk össze, de ha nincs ki a létszám, egy-két gépi ellenfelet is bevehetünk a buliba.

Mi tagadás, annyira azért nem vagyunk elkényeztetve űrbéli stratégiákkal. Az Orion 2-hez, Reunionhoz, Homeworldhöz, vagy IG-hez szokott játékosokat nem késztette önfeledt mosolyra sem a Master of Orion 3, sem a Galactic Civilizations. Csak remélni tudjuk, hogy a Nexus: The Jupiter Incident betölti valamennyire ezt az űrt, és utat mutat a fejlesztőknek, hogy milyen programokra van igény.