Nagy Sándor ólomkatonái

Érdekes programmal bővült nemrég a stratégiai műfaj arzenálja: a Koios Works és a Matrix munkájában, a Tin Soldiersben egyaránt összefutunk gyermekkorunk ólomkatonáival, valamint a történelem egyik legnevesebb hadvezérével, Nagy Sándorral.

A stratégiai játékok történelmén végigszaladva azt tapasztalhatjuk, hogy a fejlesztők folyamatosan fedezték fel a műfajnak a történelem mezsgyéjét. Kétségtelen, hogy a Panzer General, valamint a Civilization már a hőskorban is a történelmet kedvelőket célozta meg, de akkoriban egyértelműen a fantasy, vagy a sci-fi témájú programok uralták a piacot. Az áttörést talán az Age of Empires hozta meg, mely kiadás után már bátrabban nyúltak a históriához a játékkészítők, minek eredményeként több olyan sikeres játék is debütált, melyek közé remélhetőleg a Tin Soldiers is tartozik majd.

A program tehát nem másra, mint a híres és hírhedt makedón hadvezérre koncentrál, ki meggyilkolt apja, II.Phlipposz álmának megvalósítását, vagyis s görögség makedón "kéz" alatti egyesítését, valamint a Perzsa Birodalom meghódítását tűzte ki élete céljául. A játékban helyet kaptak a hadúr főbb katonai diadalai, mint Théba lerombolása, a III.Dareiosz serege felett aratott Kr.e. 333-as isszoszi diadal, valamint az Ázsia belsejébe vezetett hadjárat, mely végül végzetesnek bizonyult.

A Tin Soldiers körökre osztott stratégiai játék, de a szimultán módszert alkalmazza ezen a kategórián belül. Ez azt jelenti, hogy a játékosnak nem feltétlen kell megvárnia, míg az összes ellenfél megtervezi, valamint végrehajtja összes lépését, hanem egyidejűleg tervezheti meg valamennyi hadvezér a soron következő húzásokat. Ha mindenki végzett ezzel a stratégiai fázissal, akkor útjára indul a kör, mely során minden egység végrehajtja a kiadott utasításokat.

A csatározásokon kívül igen fontos a hadsereg menedzselése, mert legyen bármennyire is hatalmas a görög sereg, ha nem vezetjük őket bölcsen, hamar áldozatul esünk a perzsáknak, vagy más ellenségeknek. Egyfelől gondosan válogassuk meg, hogy egy területre, melyet meg szeretnénk hódítani, milyen típusú unitokat küldünk. A fejlesztők pontosan modellezték le az egyes történelmi tájegységeket, minek következtében egyaránt harcolunk keskeny szorosokban, nagy pusztaságokon, vagy erdős területeken. A meghódított területek után pénz áramlik kincstárunkba, melyet felhasználva vagy új egységeket állíthatunk csatasorba, vagy a meglévőket fejlesztjük.

Igen fontos szerep jut a Tin Soldiers: Alexander the Greatben a tábornokoknak, valamint az úgynevezett harci kártyáknak (battle cards). Egy adott hadtest élére minden harc előtt kirendelhetünk egy tábornokot, kinek köszönhetően az adott haderő hatékonyabban harcolhat. Minden tábornok más és más előnyöket biztosít a parancsnoksága alá helyezett katonáknak, vagyis nem mindegy, hogy melyik vezér hová kerül. Az említett harci kártyákat, melyeket a sikeresen megvívott ütközetek után zsebelhetünk be, egy csata előtt játszhatjuk ki, és ezek a kártyák az egész csata során biztosítanak valamilyen előnyt.

A történelmi kampány mellett külön is nekivághatunk egy-egy ütközetnek, de a legtöbb csatamező csak akkor válik elérhetővé a skirmish játékmódban, ha azt már sikeresen abszolváltuk a küldetéssorozatban. A két egyjátékos lehetőség mellett nem maradt ki a multiplayer sem, melyben mind interneten, mind helyi hálózaton harcolhatunk barátainkkal. Ebben a módban is elérhető a legtöbb küldetés a fő hadjáratból, de két olyan pálya - Bactria és Elysium - is választható multiplayerben, mely kimaradt a gép ellen harcolók életéből.

A végére hagytuk a grafikát, mely talán a legérdekesebb része a programnak. A körökre osztott stratégiai kategória fejlesztői gyakran keseregnek amiatt, hogy nem tudják annyira kihasználni a 3D lehetőségeit, mint a valós idejű programokkal foglalkozó programozók, minek eredményeként születnek az olyan hibridek, mint a Total War sorozat. A Koios mesterei azonban egy olyan megoldásra voksolta, mely biztos sokak tetszését nyeri el. Ahelyett, hogy milliónyi poligonból felépülő, 3D-s szerkesztőkkel generált, de igencsak egy kaptafára készülő modellekkel bombáznák a játékosokat, elővették a fiókból gyermekkorunk kedvenceit, az ólomkatonákat. Igen, a grafikusok vették a fáradtságot, és tengernyi apró unitot "öntöttek", melyek nemcsak változatosak, hanem rendkívül impozánsan is festenek a természetesen 3D-s harctereken!

Érdeklődéssel várjuk, hogy miként reagál a közvélemény a nemrég forgalomba került stratégiai játék ólomkatonás megoldására. Az kétségtelen, hogy a történelmi stratégiák kedvelői nem fognak csalódni a játékban, és reméljük, azokat is a monitor elé ülteti, akiknek a gyermekkorát vagy akár felnőtt napjait színesebbé tették a kis színes obsitosok.