A Tribex 3-at az Irrational készítette

Harmadszor találkozhatunk olyan játékkal az üzletekben, melynek dobozán a Tribes címmel találkozhatunk. Az akciósorozat első két része még a Dynamix programozóinak munkáját dicsérte, a legújabb epizód, a Vengeance viszont már az Irrational stúdiójában készült.

Mikor bemutatkozott a Starsiege Tribes című játék, sokan nem hittek a szemüknek, hogy mennyi újdonság került a programba. Manapság persze már alapvetőnek tekinthetők egy akciójáték esetén a hatalmas térképek, a vezethető járművek, illetve a csapatok összehangolt munkáját előtérbe helyező többjátékos mód, de mindezeknek az alapjait először a Dynamix fektette le az első Tribesban. A folytatás már korántsem sikerült olyan jóra: a program valósággal nyüzsgött a kellemetlen bugoktól, melyeknek jó része a később kiadott patchek felpakolása után is a játékban maradt. Többek között a kudarcnak is volt köszönhető, hogy a Dynamix feloszlott, így a harmadik epizód már egy másik gárdát, az Irrational Gamest dicséri.

A first person shootereknek nem erős oldaluk a háttértörténet, és ez alól a korábbi Tribesek sem jelentettek kivételt, nem úgy a harmadik rész. A programban két generáció problémáival szembesülünk, vagyis folyamatosan ugrálunk az időben hol Victoria hercegnő, hol leánya Júlia ügyes-bajos dolgaival szembesülve. A történet azonban nem csak a két királyi leányzó szemszögéből tárul fel elénk, hanem például két, a Főnix törzsbe tartozó testvér bőrébe bújva is megtapasztalhatjuk a birodalmi erők és a törzsek múltba nyúló torzsalkodását.

A Tribes: Vengeance többek között a felkínált küldetések változatosságával próbálja megnyerni magának a játékosokat. A missziók a legtöbb shooterben megismert módon, több fázisból épülnek fel, mely szakaszok egymásra épülnek. A küldetések egy része a hatalmas külső területekre űz ki bennünket, más részében pedig néha akár klausztrofóbiás érzést keltően szűk tereken harcolhatunk. A missziók változatosságára jó példa az a küldetés, melyben a birodalmi palotát ostromló erőkkel szállhatunk szembe Julia hercegnő bőrébe bújva. A kisasszony rendkívül ügyes és akrobatikus leányzó, csak éppen egy árva fegyver nincs a kezében, így harcértéke a nullával egyenlő. A kocka azonban nyomban megfordul, mikor kedvesként felmászik egy vadászgépbe, melyből aztán alapos leckét ad a támadóknak.

A jól kidolgozott egyjátékos küldetéssorozat mellett a Vengeance erőssége az öt esztendővel korábban megjelent "sima" Tribeshez hasonlóan a többjátékos módban rejlik. A fő játéklehetőség a capture the flag, de ez jelen esetben jóval összetettebb, mint a legtöbb FPS esetén. A két, egymással szemben álló csapat nem csak egy zászlóért rohangál, hanem egy egész bázis, sőt, komplexumot védelmez, illetve próbál meg elfoglalni. A hőn áhított zászló a központi épületben lapul, melyet a harcosok mellett érzékelők, és önműködő ágyúk is védenek. A bázisokhoz tartozik egy generátor, mely kiiktatásával az önműködő védelem is felmondja a szolgálatot, valamint egy hangár, ami a csapat járműveit rejti. A multiplayerben egyszerre harmincketten harcolhatnak egymással, és csak apróbb szépséghiba, hogy nincsenek a gép által vezérelt botok.

A fegyvereket illetően találkozhatunk néhány, a korábbi részekből megismert eszközzel, mint a chaingun, a gránátvető, vagy a halálos korongokat hajigáló spinfusor, de bekerült a programba pár új fejlesztésű ágyú is. Itt van mindjárt a rocket pod elnevezésű dolog, ami hat darab rakétát lő ki magából. Ezek a rakétáknak a hatótávolsága nem túl nagy, de rövid távon képesek követni a célpontot, minek köszönhetően ideálisak egy nagyobb, lassabb jármű megsemmisítésére. Felbukkan a fogóhurok, amivel vagy egy járműre kapaszkodhatunk fel, vagy játszi könnyedséggel juthatunk át az amúgy csaknem járhatatlan barlangokon. A távcsöves puskát aligha kell bárkinek is bemutatnunk, de ehhez a fegyverhez nemcsak lőszerre van szükség, hanem energiára is, amit csak a hátunkon lévő jetpackből nyerhetünk.

Felbukkannak a játékban a páncélok is, melyekkel már a korábbi részekben is találkozhattunk. Az Irrational programjában ezek nemcsak abban különböznek, hogy több, vagy kevesebb védelmet biztosítanak, hanem három súlykategóriába is besoroltattak. A könnyű páncél ugyan kevesebb védelmet ad, de ezzel szemben gyorsabban mozoghatunk benne, mint a rendkívül kemény, de ólomsúlyú nehézpáncélban. Mindezek mellett bizonyos fegyvereket, mint például az említett távcsöves puskát nem is használhatjuk nehézpáncélt viselve.

A megjelenésük idejében a korábbi két Tribes játékra sem lehetett panasz a grafika területén, és ez a tendencia szerencsére az átdolgozott Unreal motornak köszönhetően a Vengeance-ben sem változott. Mind a karakterek, mind a járművek és a környezet elemei rengeteg poligonból épülnek fel, és az utóbbi két kategória temérdek önállóan mozgó alkatrészből épül fel. Ez különösen akkor észlelhető, mikor egy járművet erősebb találat ér, és az amúgy is igen látványos robbanás következtében alkatrészek százai záporoznak mindenfelé. A rongybaba effektus már alapvetőnek tekinthető, és ugyan a látótávolság nem vetekedhet a Far Cryban megtapasztalttal, de ezen a téren sem kell szégyenkeznie a játéknak. A missziók alatt a zene tempója igazodik az események felgyorsulásához, a robbanások, lövések és más effektusok hangjai pedig vetekednek grafikai megjelenésükkel.

Jó sokáig dolgozott az Irrational a Tribes: Vengeance megalkotásán, de ez alighanem érthető, hisz nem akartak abba a hibába esni, mint a Dyanmix a Tribes 2 esetében. A játék azonban nemcsak amiatt kiemelkedő, hogy nem kell lépten nyomon bugokkal vesződnünk, hanem mind tartalmilag, mind minőségében vastagon a kategória élmezőnyébe sorolható.

Rendszerkövetelmény:

Processzor	P4 1000
RAM	256 Mbyte RAM
HDD	4.9 GB
VGA	32 MB VRAM