Játszótársak a zsebben

Kipróbáltuk a két legmenőbb hordozható játékgépet, a Nintendo DS-t és a Sony PSP-t. A borsos áron mért zsebkonzolok egyikén akár virtuális kölyökkutyát is nevelhetünk, riválisa viszont szemkápráztató játékokkal és filmekkel csábítja a potenciális vásárlókat.

Kipróbáltuk napjaink két legjobb hordozható játékgépeit, az európai piacon nemrég debütált Nintendo DS-t és a Sony PSP-t. Az előbbi gyártó a hordozható videojátékok nagy veteránjának számít: a Nintendo a legendás Super Mario akciófigura atyja, és első hordozható konzolja, a Game Boy tizenhat évvel ezelőtt került a boltok polcaira. Ezzel szemben a PSP a Sony első hordozható játékgépe, bár az is tény, hogy a konzolpiacra minden előzmény nélkül belépő japán gyártó tévéhez kapcsolható konzoljaival, a Playstation különböző típusaival piacvezető pozícióra tett szert.


Balra a Nintendo DS, jobbra a Sony PSP

A zsebkonzolok legújabb generációs példányai rácáfolnak nevükre: mindkét típus elég testes és nehéz, ezeket a kütyüket csak övtáskában vagy kabátzsebben lehet hordozni, semmivel sem kisebbek vagy könnyebbek, mint a legelső Game Boy. A Nintendo már megjelentetett a DS-nél kisebb, ám jóval szerényebb képességekkel bíró típusokat is, többek közt a divatos külsejű, mobiltelefon-méretű Micro modellt.

Ugyanakkor mindkét típus képes háromdimenziós megjelenítésre, a Sony PSP-n ráadásul gyakorlatilag a nagy képernyős színes tévére köthető Playstation2-vel megegyező látványvilágot kapunk kicsiben. Az alábbi táblázatban alaposan összehasonlítjuk a két új generációs zsebkonzol képességeit:

Nintendo DS	Sony PSP
Méret és tömeg
149x85x29 mm, 275 g	170x74x23 mm, 280 g
Ár (egy játékkal)
bruttó 40 ezer forint körül	bruttó 80 ezer forint körül
Egy játék ára
bruttó 10-12 ezer forint	bruttó 10-12 ezer forint
Külcsín, benyomások
A Nintendo üdvöskéjének általunk kipróbált, rózsaszín változata leginkább egy játék piperekészletre hasonlít. Ez nem is véletlen, a gyártó egyik fontos célcsoportját jelentik a 10-14 éves kislányok. Bár DS elsőre saját maga hamisítványának néz ki, összehajtható kivitele praktikusabb a PSP-nél, mivel a képernyők védve maradnak összecsukott állapotban.	A Sony PSP egy igazi high-tech nyalánkság, formavilága a tévéhez kapcsolható Playstation konzolét idézi. A zsebgép felületének jelentős részét az óriási képernyő foglalja el. A kütyü kicsivel szélesebb a Nintendónál, de kivitele révén vékonyabb annál, viszont célszerű mindig a mellékelt tokjában hordani, hogy ne sérüljön a kijelző.
Képernyő, látvány
A DS egyedi koncepció, egyszerre két képernyővel is felszerelték. A 3 collos átlójú megjelenítők képminősége kissé gyengébb a Sony-énál: háttérvilágításuk nem olyan egyenletes, színpalettájuk kevesebb árnyalatot tartalmaz, s felbontásuk is alacsonyabb, s eléggé tükröződnek világosban. A DS grafikai képességei gyengébbek a PSP-énél, viszont a két képernyő alkalmazása, valamint az érintőpálcás vezérlés és a beszédfelismerési funkciók élvezetesebbé teszik a kevésbé látványos játékok használatát is.	A képminőség tekintetében a két gép közül egyértelműen a PSP viszi el a pálmát. Az eszköz 4,3 collos képernyője szélesvásznú, így filmeket is kényelmesen lehet nézni rajta, nagy felbontással bír, 16 millió színárnyalatot tud megjeleníteni, és tökéletes a minősége. Izmos, 333 megahertzes processzorának köszönhetően a játékok terén a Sony PSP magasan veri riválisát, mivel a rajta futó programok grafikájának összetettsége gyakorlatilag megegyezik egy Playstation2-es játékéval.
Irányítás
A legújabb Nintendo irányítója a nyolcvanas években megjelent első Game Boy óta nem sokat változott, még a DS esetében sem. Szerencsére az új modell némileg szakít a hagyománnyal: bizonyos játékokat az alsó képernyő érintésével, esetenként pedig a mikrofonba bemondott hangutasításokkal is lehet vezérelni, valamint a két felső sarkában is elhelyeztek egy-egy tűzgombot.	A PSP klasszikus konzolos vezérléssel bír: extrájának a baloldali iránygombok alatt elhelyezett, botkormányszerűen funkcionáló analóg kar számít. Ezen felül jobboldalt négy, a gép két sarkában pedig további két tűzgombot helyeztek el, a kijelző alatt pedig azok a billentyűk találhatók, melyekkel például a főmenübe juthat el a felhasználó, vagy a hangerőt szabályozhatja.
Extrák
A DS egyik fontos extrája, hogy kompatibilis a korábbi, Game Boy Advance típushoz kiadott játékokkal: ezeket a kütyü alján lévő nyílásba lehet behelyezni, míg az új programokat a tetején lévőbe. Az új Nintendóval egyszerre akár 16 játékos is megmérkőzhet, ha egymás 30 méteres távoláságában tartózkodnak, s elég, ha csak egyikük rendelkezik az adott programmal, a vezeték nélküli kapcsolaton át a többiek is hozzáférnek ahhoz. A játékok futtatása mellett szöveges csetelésre és rajzok küldözgetésére is lehetőség van, ám mp3-ak, videofájlok lejátszására nincs. Nem lehet internetezni a DS-szel, bár a gyártó november végén ingyenes online multiplayer szolgáltatást indít, amelyet vagy nyilvános hotspotokon, vagy otthon, egy PC-hez kapcsolható USB-adapterrel használhatnak majd a játékosok.	Extrák terén a PSP különösen jól teljesít: beépített böngészőjével Wi-Fi hotspot közelében internetezni is lehet, bár online játékszolgáltatás egyelőre nem üzemel. A PSP a DS-hez hasonló multiplayer játékmódot kínál, bár esetében némi trükközésre van szükség, ha csak egy játékszoftver áll rendelkezésre, és azt szeretnén a többiekkel megosztani. A gép mozifilmek lejátszására is alkalmas, amelyeket a PSP-hez rendszeresített 1,8 gigabájtos UMD (miniatűr DVD) lemezeken forgalmaznak - sajnos csak külföldön, mivel hazánkban egyelőre nem kapható film ilyen formátumban. Emellett a kütyü kivehető memóriakártyájára is tölthetünk fel MPEG4 videofájlokat, mp3 zenéket és képfájlokat otthoni gépünkről USB-kábelen keresztül, így azokat bárhova magunkkal vihetjük.
Használati idő
Tesztünk alatt a Nintendo DS szinte sosem akart lemerülni, egy töltéssel összesen nagyjából 5-10 órán át tudtunk játszani vele, igaz, a vezeték nélküli kapcsolat nem volt aktív. Hátránya viszont, hogy a beépített akkut nem lehet cserélni.	Hatalmas képernyőjének, illetve a játékokat és filmeket fogadó optikai meghajtónak köszönhetőnek a PSP hamarabb lemerül: egy közel kétórás film megtekintése után nagyjából ugyanennyi ideig tudtunk még játszani is vele, viszont lehet hozzá pótakkut is vásárolni.
Hang
A DS-t apró sztereó hangszórókkal szerelték fel, bizonyos játékokban peidg virtuális térhangzás is érvényesül. A konzolhoz emellett külön megvásárolható mikrofonos fejhallgatót is lehet csatlakoztatni.	A PSP mini sztereó hangfalakkal bír, s alapcsomagjában hófehér fülhallgató is érkezik. Ez utóbbi a felhasználó fülének védelme érdekében a megszokottnál jóval halkabb hangzást biztosít, így például filmnézéshez érdemes hagyományos fülest dugni az eszközbe.