Országos üvegszálas hálózat kiépítésének elképzelésével rukkolt elő a Szélessávú Közmű Kerekasztal nevű szakmai szervezet. A többek mellett az internetezők érdekeiért síkraszálló Netért tagságával megalakult szakmai egyeztetőszervezet által közreadott dokumentum alapjait egy távközlési szakember rakta le. A koncepció megvalósítása irgalmatlan összeget emésztene fel ugyan - 100 milliárd forintot a gerinchálózatra és 4-500 milliárdot a településeken belüli végszakaszra -, de az ország egész lefedettségét és a fejlődés évtizedes megalapozottságát ígéri.
Nincs mindenütt ADSL, de lehet üvegszál
Az elképzelés arra épül, hogy a jelenlegi ADSL-hálózat még mindig nem érhető el mindenki számára. Míg van olyan régió - például a Monor és környékét megában foglaló 29-es körzet - ahol a lefedettség 98 százalékos, másutt - például a főváros egyes városrészeiben is - nem érhető el a népszerű szélessávú hozzáférés. A kábeltévés hozzáféréssel még rosszabb a helyzet, ugyanis közel félezer kisebb-nagyobb kábeltévés szolgáltató működik az országban, nem is mindegyikük hálózata alkalmas teljes körűen internetcsatlakozásra, így megbecsülni sem lehet, hogy hányan, hol érik el az internetet kábeltévén keresztül.
A jelenlegi - részben megbecsülhetetlen - szétszabdalt és semmiképpen sem országos lefedettséget váltaná fel a civilek javasolta üvegszálas hálózat. A koncepció szerint minden település minden utcájában ott kígyózna az optikai kábel, a lakásokhoz azonban csak akkor vezetnék be, ha igény van az internetre. Elképzelhető - bár ez még nem tisztázott -, hogy a távközlési szolgáltatók meglévő hálózatát is igénybe veszik majd, de csak az üvegszálas szakaszt. Bár az ADSL-t a régi, hagyományos réz érhálózatra találták ki, a koncepció nem számol ezzel, csak az optikai kábelszakaszokkal.
Közmű és közháló
Sokan emlékezhetnek a kormány közháló programjára: ez az állami, önkormányzati és oktatási-közművelődési intézmények internethez kapcsolódását célozta meg - igaz, nem önálló infrastruktúrával. A közháló az internetszolgáltatók saját hálózatán való kapcsolódást jelenti, szemben az internet-közmű gondolatával, mely teljesen új, önálló hálózat kiépítésével számol.Közműinternet-nagyker
Az üvegszálas közműhálózatot üzemeltetők nem közvetlenül a lakosságot szolgálnák ki, hanem amolyan nagykereskedőként a helyi vagy országos internetszolgáltatóknak kínálnának hozzáférést, amelyek aztán az igényeknek megfelelően hoznák létre az üvegszálas hálózat végső szakasza és az előfizetők lakása közti kapcsolatot. Szintén az internetszolgáltatók feladata lenne a hozzáféréscsomagok kialakítása és értékesítése is.
A mintegy húszezer kilométeres gerinchálózat kiépítése 100 milliárd forintot emésztene fel, a települések utcái alatt húzódó helyi szakaszok létrehozása további 4-500 milliárdba kerülne (összehasonlításul: az ország teljes évi költségvetésének kiadási oldalán 2006-ban 7309 milliárd forint szerepel, a teljes internetszolgáltatói szektor árbevétele 2004-ben pedig 45 milliárd forint volt). Az irdatlan összeg elköltésére vonatkozó könnyebbség, hogy azt a 2007-2013 vagy 2015 közti időszakra tervezték, így "csak" évi 75-100 milliárd forintot vinne el.
Uniós pénzt is lehetne költeni
Ugyanakkor a szerzők szerint az országos fejlesztéspolitikai koncepció a hatéves időszakban 7900 milliárd forintnyi uniós forrással számol - ennek az internethálózatra fordítandó összeg csak hét százaléka - igaz, az uniós pénzek mellé állami és vállalkozói önrészt is kalkulálni kell.
A ma létező távközlési hálózatban érintett cégek minden bizonnyal nem rajonganak a konkurens, közműszintű hálózat kiépítése gondolatáért - ez olyannyira nyilvánvaló, hogy a kerekasztal koncepciójában is az szerepel, hogy nemzetközi kormányszintű kapcsolatok keretében lehet majd egyeztetni a hazai külföldi tulajdonban lévő távközlési vállalatok ellenkezése esetén. A szervezet azt szeretné, ha elképzelésük bekerülne a nemzeti fejlesztési tervbe. Érvelésük szerint az üvegszálas hálózat évtizedekre előre megvetné bármiféle infokommunikációs fejlesztés alapjait.